Hozzá lehet szokni

Ha a hideghez való alkalmazkodás még nem is sikerült, de már senki sem röhög rajtam, hogy sapkában (fülvédős műszőrme pilótasapka) és sálban vagyok ébren és ezekben is alszom, sőt a múltkor kesztyűt is vettem olvasáskor - megengedve, hogy ha végre meggyógyulnék, talán elég lenne egy vékonyabb kötött sapi is, mert a többiek azért nem fáznak ennyire. Esténként teljes elsötétítést is csinálunk - mármint behúzunk minden sötétítőfüggönyt, hogy azok is tartsák a nagy nehezen, saját testünk által megtermelt meleget. Mindeközben már a második kötetet olvasom Gyarmati Fanni naplójából - és azt kell mondanom, hogy a fejlődésregények nem légből kapottak, Gy.F. a szemünk előtt nő fel és válik hisztis picsából néha már egészen kedvelhető, felelős nővé. Az itthoni körülmények egyébként nagyban hozzásegítenek a korszak klímájának autentikusabb átéléséhez - nincs ám mindennap fürdés meleg vízben (mert vagy fürdünk, vagy mosogatunk), gyors hideg vizes cicamosdások vannak, inkább kistányérból eszünk, mint nagyból, mert azokat könnyebb elmosni... és nagyon várjuk a Messiást (úgy hisszük, egy szegény kazánszerelő képében fog eljönni hozzánk, a vállán egy új kazánt cipelve, amit felszerelve és beüzemelve itt hagy nekünk a Földön, mintegy bizonyítékul saját létezésére - és a kazán évtizedekig tartó szünetmentes jó működésével fogja majd megtartani a hitünket a jóságos kazánszerelőben, akit látni majd nem is akarunk többé)