2015. február 18., szerda

bezzegazénidőmben

Tudom, tudom, már mindenki mindent elmondott erről, amit csak lehet, de amikor én gyerek voltam és nem volt kötelezően minden nap testnevelés óra, sőt, erkölcstanóra sem volt még, akkor nekem volt időm úgy hetente ötször edzésre járni, hogy közben a leckéim is elkészültek este tíz előtt. Az ötödikes lányomnak háromszor van hét órája egy héten - és mivel nem akarta abbahagyni sem a rajzórákat sem a karatét, iskola után ebédelni is alig van ideje, nemhogy játszani, pihenni és tanulni. Szerencsére kimagaslóan okos és kitartó, így többnyire tanulásnak elég annyi, amennyit az órán hall - de az írásbelikkel nincs mit tenni, mert a szüneteket kötelezően az udvaron töltik - lehetne pártolandó az ügy a friss levegő miatt - csakhogy az udvaron a friss levegőn túl semmi nincs a betonon kívül - és még jó időben sem opció, hogy ott olvashasson. Nagyon rossz időben a folyosókon ugyanez, a termekben tartózkodni tilos.  De miért? Miért ne lehetnének a gyerekek a tantermekben? Mondjuk olvasnának vagy beszélgetnének vagy ennének (azt csak a kijelölt szünetben lehet - hát komolyan, ezek nem normálisak!) Bezzegazénidőmben még olyan is volt, hogy párosával, kézen fogva sétáltunk körben az iskola folyosóján - na, ilyen nincs, de ez nálunk is csak az alsó tagozat elején létezett, amikor még rákosimátyás (na jó, legyen a kádárjános) személyesen ellenőrizte a barbárságot  , aztán már később ilyen hülyeségek nem voltak, ez tényleg nem volt normális - na de most vagy negyven évvel később van, hahó! És iszonyú dühös vagyok (az oktatáspolitikára és a szervilis tanárokra), amikor V. kibőgött szemmel fekszik le este tízkor, hogy nem végzett még, és sírva kel, hogy nem végzett még - holott semmi más nem kéne mindehhez, mint egy ésszerű időbeosztás - és nem V. részéről, aki nagyon normálisan viselkedik az abnormális rendszerben, amikor akár erőn felül is ragaszkodik azokhoz az időtöltésekhez, amelyek boldoggá teszik őt. Megteheti, mert bírja. De aki nem kiemelkedő képességű, annak az egészből csak a szívás jut, semmi, amit örömmel csinálna, mert időrabló, központilag kiötlött felesleges, idiotizmusokra megy el a drága idő.

2 megjegyzés:

  1. Érdekes az én időmben is úgy volt mint a te idődben, mindennap fél négytől este hétig edzésen voltam és mégis volt időm megcsinálni a leckém, ha nagyon muszáj volt, felkeltem fél hatkor tanulni, azt hiszem földrajzot, de mást sosem... Nem tudom, lehet hogy hosszabbak voltak a napok?

    VálaszTörlés
  2. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is ezt kell mondanom - de igen, hosszabbak voltak a nappalok és ezáltal kevésbé sötét a korszak

    VálaszTörlés