A vérében van

Azért könnyű császármorzsát csinálni, mert a tejbegríznek eredendő hajlandósága van mind a csomósodásra, mind pedig a leégésre. És mi tejbegrízt ugyan nem eszünk, viszont a császármorzsát - egy tejszínnel, vajjal, mazsolával, vaníliával feljavított - tejbegrízből csinálom, ami így akár azonnali fogyasztásra is alkalmassá válik. De nem fogyasztjuk azonnal, sütőben érleljük, míg el nem éri a kívánt hőfokot színt, aztán főzőkanállal összetördelem, aztán tovább sütöm.

Két hete ígérem A.-nak a császármorzsát. Hogy miért épp az elmúlt két hét legmelegebb délelőttjén sütöm meg ténylegesen is, az csak azzal magyarázható, hogy korábban nem fűlött hozzá a fogam (meg kettőnknek minek is bíbelődni ilyesmivel) értem rá, mára viszont a két hete megfőzött, de el sosem rakott, csak a hűtőben tárolt baracklekvár üzente kossuthi módon, hogy megerjed, ha nem esszük meg még ma. Mert neki meg az erjedésre van különös képessége. Így aztán két üvegnyit nyakon öntöttem rummal és a mélyhűtőbe raktam, egy üvegnyit pedig megeszünk ma, ha a fene fenét eszik is.