két szál

pünkösdrózsa még nincs, de hóvirág igen - eddig mindig csak egy szálunk volt, úgyhogy ez hatalmas gyarapodás!

Elolvastam Albert Schweitzertől az Egy orvos az őserdőbent. Épp száz éves a könyv - sok tekintetben megdöbbentően régi, szóhasználata, sok esetben a világlátása régebbinek tűnik, mint 100 év (hiszen az most volt, akkoriban születtek a nagyszüleim!) - más tekintetben viszont végtelenül felvilágosult, különösen azok a részei, ahol Schweitzer korrigálja saját korábbi ismereteit a tapasztalatok alapján - és mindvégig nagyon emberi és elképesztő, hogy mi mindenre képes valaki a saját erejéből, idejéből, pénzéből - hogy a saját elvárásainak megfeleljen. Egyszerűen bámulatos. Vékony kis könyv, néhány órás program. De maradandó élmény. Odaadtam Á.-nak is.

És erről eszembe jutott (ki tudja, miért) Elias Canetti önéletrajzi trilógiája (A megőrzött nyelv, A hallás iskolája, Szemjáték) - majd egyszer újraolvasom. Javaslom nektek is.

Ma végre-végre hazajön A.!!!!! V. pedig szavalóversenyen indul ma.