A táborozás folytatódik

Ma éjjel is - vagy ma valóban - táboroztam álmomban. Matektáborban voltam. Voltak más felnőttek is, bár többnyire fiatalabbak nálam, egyetemisták. Ahogy beosztottak csoportokba minket, szabadkozva mondtam a csapattársaimnak, hogy ne várjanak tőlem túlzottan sokat, mert nem vagyok matematikus, sőt, különösebben nem is vagyok jó matekból. Kérdezték, hogy akkor meg mit keresek egy ilyen tehetséggondozó táborban. Azért jöttem, hogy megtanuljak igazán beszélni a kisfiammal - mondtam. Mert ő nem nagyon használja a "normál" nyelvet, inkább matematikus módon, számokkal, zárójelekkel, műveletekkel és képletekkel kommunikál, de azt én nem értem elég jól. Ezt elfogadták, kaptam ágyat, volt lakócsoportom és versenycsoportom is, úgy tűnt, Á.-ra tekintettel teljesen befogadtak, én meg boldogan szaladgáltam ide-oda. És Á. is örült, hogy ott vagyok - nekem meg nagyon jó volt látni, hogy mindenki ismeri, elismeri és nagyon szereti is ott őt.