Térképet rajzolunk

Csináltatok már házi feladatot a gyerekeitek helyett? Mi nem szoktunk, sőt, eredetileg szerepelt azon a nevetségesen szigorú elvlistán, amit még azelőtt alkottam nagy hozzáértést mímelve, mielőtt gyerekeim lettek volna. Nem állítom, hogy a lista teljesen lenullázódott volna mostanra, talán még megvan egy 's más belőle mutatóban, de egyre alakulnak és fogynak is a tételek.

Ilyen elv volt hosszú ideig az is, hogy nem csinálok házi feladatot helyettük. És tényleg, nem is csináltam. Mondjuk, eddig igény sem, szükség sem volt rá. Többnyire megkérdeztem őket, készen van-e minden, tudnak-e mindent, ők erre többnyire azt mondták, hogy tudnak mindent (és az iskolából kazalszám hazahordott jegyek ezt  maximálisan igazolták), és ha erélyesebben rájuk szóltam, akkor csakhamar az elfelejtett írásbelik is elkészültek, általában öt percen belül. Ja, hogy azokat el lehetett készíteni öt percen belül. El lehetett. Boldog alsós idők!

Hétfőn is biztosan megkérdeztem Á.-t annak rendje és módja szerint, hogy mi volt az iskolában. Semmi. Na, és mégis? Hát, gólok, gólpasszok. És még? valami órán? Á, semmi. Van lecke, persze, majd megírom. Jól van, ne hagyd az utolsó percekre. Jó, nem hagyom. Se a tanulást, se az írást. Jó, jó, tudom. Vacsorára mi van? Valahogy így zajlott biztosan, aztán eltelt a hét, meg a vége is.

Tegnap délután rákezdtem unott mantrámra: készen van-e minden? Be van-e pakolva? Jaj, az angol! -nyivákolta Á. Abból még rengeteg írni való van! Még legalább öt (igen ötöt mondott) mondatot kell megírnom! Ismerve az órarendet és Á. tantárgyi preferenciáit is, nem hagytam abba a kérdezést: és mi van természetismeretből? Sejtettem, hogy jajgatás lesz a válasz, de arra, ami következett, nem számítottam. Sírás, hiszti, fetrengés. Mert térképet kell rajzolni. És dolgozatot írnak. És nem tanult rá semmit, mert utálja. És térképet sem rajzolt a megadott paraméterek szerint, márpedig a paraméterek egy nyomtatott A4-es oldalon sorakoztak szinte végtelen sorokban. Számolós, iránykitalálós, tervezős, rajzolós, színezős. A színezgetéssel Á.-t a világból ki lehet üldözni - de a feladat többi része is nagyon taszította. És a nem akarás meg a nyögés összefüggéseit már mások is megfogalmazták, tökéletesen. És a feladatleírás elég nyilvánvalóvá tett néhány dolgot. Egyrészt, hogy nem igazán egy estés projektről van szó, erre bizony készülni kellett volna. Másrészt valószínűsíthető, hogy ezt beszedve a tanárnő bizony nem csak brekiket fog pecsételni jutalmul, hanem nagyjegy lesz belőle. A késő délutáni állás szerint egy nagy egyes. Az meg kinek hiányzik? Mert az eddig sem túlzottan kedvelt tárgyat azonnal áttenné az utált kategóriába, márpedig ez a természetismeret tantárgy az alapja a később megjelenő biológiának, földrajznak, fizikának és kémiának is, vagyis nem kéne már ötödikben visszavonhatatlanul megutáltatni. (és sajnos muszáj itt egy olyan kitérőt tenni, hogy amikor A. mesél mindezekről Á.-nak, akkor érdekesnek tűnnek mindezek a dolgok, de bizony a néni órái nem nyerték el a tetszését - és egyre inkább állítom, hogy a miénket sem)

A feladatlapról hamar kiderült (első mondat!) hogy páros munkát várt el a tanárnő. Nos, mi párban dolgoztunk A.-val: ő értelmezte sorról sorra a feladatot, én pedig rajzoltam a megkívánt A3 méretben (még jó, hogy V.-nek vannak itthon ekkora rajzlapjai) a térképet. Aláfestésként Á. zokogott, hogy ez túl nagy feladat, ezt ő semmiképp sem fogja tudni befejezni (mert csak halványan grafittal vázoltam fel a térképet, a színezést, a jelmagyarázatot, a feliratokat és a vastag fekete keretezést Á.-ra bíztam) - hogy Á. kijelölt párjának szülei ugyanígy összedolgoztak-e B. térképén, azt nem tudom, feltételezem, hogy ők nálunk korábban tudtak a feladatról. Hogy a páros munkát mégis hogyan képzelte el a tanárnő, nem tudom, Á. párja minimum másfél órányira lakik tőlünk, a délutánjaikat pedig sosem nem töltik együtt az iskolában.

Este kilencre lett kész a könnyáztatta térkép, szerintem még a nehéz sorsú Afrika országhatárainak meghúzását is kevesebb könny és szenvedés kísérte, mint ennek a görbécske vonalakkal, jelképes színezéssel megoldott térképnek elkészültét. Kíváncsi vagyok, hányast kapunk rá. És hogy Á. vajon értékeli-e az érte hozott áldozatot, mert nem térképrajzolást terveztem ám tegnap estére.