Lógok a neten

Lógok a neten.

Azt, hogy az szemizmaim még fejletlenek s szellemem is szűkecske, azt én nagyon jól tudom.  Rögvest megtudhatjátok, hogy mi lakik bennem. Bár én is  csak homályosan sejtem, borzongva gondolok rá, olyankor, mikor könnyedén simulok rá a képernyőre, és ujjaim mintegy gumicipősen szökdelnek a billentyűzeten. Igaz: a wlach nevű nick ötvenoldalas bejegyzéseket írogat, és a Bányai Miklós álnéven író arc megcsinálja a nagyhalált: hírportált olvas, blogol és facebookozik egyszerre. De őbennük, ugye, nyers erők dolgoznak csak, formátlan ösztönök - énbennem pedig az Akarat lakozik. A Bányai álnevű képtelen megérteni a "lájkol" ige ragozását, és a wlach nicknevűnek én forwardoltam el az algebrai dolgozatot. Én másféle ember vagyok. Én értem a tudományokat, és egyelőre nem tudom hibátlanul megcsinálni a blogolást korlátok nélkül - de mi lesz, ha egyszer mégis megtanulom? Csodálatos lény jelenik meg ez esetben a világhálón; tüneményes ember, akihez képest tótaw hősei közönséges tucatemberek. Képzeljék el, hogy egy napon ilyen újságcikk jelenik meg a netes portálokon: "Érthetetlen és nagyszerű előadás kápráztatta el tegnap a Világháló (www.) dísztermében összegyűlt virtuális közönséget. Egy fiatalember, akiről eddig senki se tudott (itt az én nickem következik) jelent meg a képernyőn s »Az élet értelme másodfokú egyenletekben« című blogbeírásban tökéletes sms-nyelven, megoldotta a világnak rejtélyét, amin eddig hiába fáradoztak a legnagyobb elmék - s mindezt oly nagyszerű előadóművészettel, hogy a videokonferencián jelenvolt világhírű celebek sírva tolongtak billentyűzeteik felé, hogy egy-két sort cseteljenek az alig tizenhat éves zsenivel. De az ifjú szerényen és nyugodtan mosolygott csupán, s egy váratlan mozdulattal a fészbúkra ugorva nyomott egy lájkot a megdöbbent közönség felé, elkapta a keze alatt görgő egeret, és ujjaival azon szédítő halálforgásokat végezve, átugrott egy virtuálisan kilencméternyire elhelyezett kályhára, de úgy, hogy keze egérgörgető állásban maradt azért, s előbbi előadását ebben a helyzetben folytatta, nyugodt és behízelgő modorban twittelve, végleg megoldva a nagyszerű problémát..."

Lógok a neten.

Ti ezen csodálkoztok, mert nem tudjátok elképzelni, hogy lehet ember, aki mindenben egyformán tökéletes. Ti öregek és konzervatívok vagytok, és azt hiszitek, hogy a világ ezentúl is csak olyan lesz, mint eddig.