Adventi szomorú -1. gyertya (fekete)

A vonaton négyes ülés. Az ülésen ül nénike, mellette a lánya, a lányával szemben az unoka. Nem kisfiú már, húsz körül lehet, épp az ilyet neveznék tagbaszakadnak azok, akik még használnak ilyen szavakat. A nénike öreg, a lánya középkorú ugyan, de ő is öregecske. A vonat halad, a nénikék a karácsonyról beszélgetnek, hogy az milyen szép. Bizony, bensőséges, meg fényes is, meg fontos a család. A kisjézus körül forog akkor minden, mert ott az igazi szeretet. Csak drága minden, a sok ajándék sokba van. Kabát is kell, pulóver is a tagbaszakadt legénynek. Megáll a vonat a kiserdő mellett, itt mindig megáll. A kiserdőben úgynevezett hajléktalanok élnek tákolt hajlékokban. Van takaros, tiszta, hull a hó a kiteregetett holmikra. És van szemetes porta is. Kinéz a nénike és kinéz a lánya. Csóválják a fejüket. Hogy ki engedte meg ezeknek a mocskoknak, hogy az erdőt piszkítsák. Biztos, hogy isznak is, meg ugye bűnözők. Felháborító, el kell takarítani őket. Ezt lássa a rendes ember a vonatból karácsony előtt? A karácsony felemelő ünnep, szép és fényes, családias, bensőséges. Nem kell hozzá ez a mocsok.