Apai tanácsok

ne bolondozz már, fiam, hová rohansz, ez nem elég kemény még... és figyelj oda, a lyukat célozd meg! jaj, fiam!  már ezerszer mondtam és mutattam is, hogy nem szárazon kell beledöfni! úgy csak megsérted, kiszakadhat! nedvesítsd meg... jó lesz egy kis nyállal... ne úgy köpj már oda, mint valami paraszt, az ujjaddal segíts... az túl kevés... ha már érzed, hogy nedves, akkor óvatosan vezesd be... lassan.... lassabban, fiam, nem kell úgy rohanni sehová... arra figyelj, amit csinálsz! Jó.... ha érzed, hogy stabilan bent van, tartsd ott, és finoman elkezdheted pumpálni.... finoman!!!!!!.... lassan, fiam, érzéssel, mert ha eszetlenül csinálod, tönkre teszed! És ha készen vagy, legyen még annyi időd,  hogy eltedd azt a pumpát a helyére!

Tervezett kísérleteket is folytatunk

Tegnap a hegyen a gyerekek köveket gyűjtöttek. (hazavihetjük????) A mészkőről azt mondtam nekik, hogy azt az ecet oldja (Ez komoly, mami?????), ezért nem célszerű például ecetes tisztítószerrel márványpadlót mosni.  Mert a márvány is mészkő. (tééényleg??) Megígértem, hogy itthon kipróbálhatják. (ennyi kő elég lesz?? de van otthon ecet??)

Ma reggel Á. szekrényéből, a koszos hegymászónadrág zsebéből előkerült a kísérleti célra hazahurcolt kő. (nem, én már nem csodálkozom, hogy a koszos cuccait a szekrénybe teszi, boldog vagyok, ha elrakja valahová) És megcsináltuk a kísérletet. (Ez a pohár jó lesz? Nem, inkább befőttesüvegre gondoltam. Ez jó? Jó. Almaecetet öntsek rá? Jaj, ne azt, van sima is. Hol? Melyik az ecet? Ez? Jó. Megkóstolhatom? Töményen nem. Salátán. Úgy nem szeretem. Önthetem????)

Nem, előbb kísérletbiztonsági oktatás következik. Nézzétek, itt van ráírva: ez 20%-os ecet. Sav. Mar. Beleszagolni tilos. Az orrhártyát is szétmarja, a szemet megkönnyezteti, veszélyes. Kipróbáljuk a szabályos szaglászást. Büdööööös! Önthetem már?

Öntheted! Az üveg fölé ne hajolj, ugyanúgy mar, mint a palackjából kiszabadulva!

Hadd nézzem! Hadd lássam már!!!! Mi történik????

Semmi. Semmi!  De, nézd, pezseg. Csak ennyire???? Ez csak ennyire pezseg??? Hát, izé.... nem pezsgőtabletta. Hibásan szocializáltuk őket. Kit érdekel egy alig-alig bugyborékoló kövecske, amikor a pezsgőtabletta ehhez képest tűzijáték?

Most a hosszú távú kísérlet folyik: meg fogjuk figyelni, mi történik néhány óra múlva.

Bónuszként teszek nekik egy tojást is ecetbe, hátha az meghatja őket is.

Egy kirándulás képei

Ahol repülni tanulnak:

természetesen mindketten

majd hazaindulnak

Igen szép idő volt, repüléshez és hazainduláshoz egyaránt!

Mi a helyzet?

A helyzet az, hogy a szépen kivitelezett bevezetőnapok és az első lénap után a böjtöt felfüggesztettem. Abbahagytam. Elnapoltam. Vagy mi. Nem mondanám rá, hogy önszántamból, bár acélosabb eltökéltséggel nyilván akár folytathattam volna is.

Az történt, hogy ettem a nyers zöldségeket, szépen alig, ahogy kell. És jólesett. Ittam is sokat, az is jólesett. Viszont A. nagyon rondán megbetegedett. Már egy hete nagyon lázas, hidegrázós, torokfájós, nyűgös (és undok is, de ezt a betegségre való tekintettel elnézem neki) - így nemhogy nem vett át feladatokat tőlem, mint ahogy megbeszéltük, hogy rendben el tudjam kezdeni a böjtöt, amihez az elején jól jön, ha nem kell túl sok irányba kifelé figyelni, hanem még az ő eddigi feladatainak egy részét is megörököltem. Ami többek közt jár macska- és gyerekfuvarozással, gyereketetéssel, főzéssel, vásárlással, vagyis mindennel, amit a gyerekek normál üzemmódban igényelnek, plusz rám hárultak a családi ünnepségeken való megjelenések is teljes harci pompában, valamint volt egy nagy örömet okozó, de váratlanul érkező vendégpárosunk - akik enni is akartak nálunk. Szóval, úgy döntöttem, folytatom a bevezetőnapok szellemében a sokat ivást és a szelektált táplálkozást, de nem gyötröm most magam - mert ha gyötrés, úgy eleve rossz. A böjt ugyanis sokéves tapasztalataimra visszatekintve őszinte, felszabadult örömmel jár együtt.

Ennek ellenére a böjti álmok - amik a test tisztulása mellett jelzik azt, hogy a szellem és a lélek is dolgozik - teljes pompájukban, vagyis egyelőre inkább full rettenetükben kezdtek elárasztani - úgyhogy azért valami mégis történik most is.

Nem mondok le róla az idei tavaszra sem, csak akkor már megvárok egy újabb mérgezési alkalmat hajfestést - erről már úgyis régen írtam. Vajon mi lehet az oka, hogy az újonnan vett festék színe csehül illetve szlovákul "mahagonova cokoládová", a doboz tartalma magyarul pedig a "jeges gesztenyebarna" szín? Avagy: érzékeli-e a felkent festék, hogy cseh, szlovák vagy magyar főre kerül-e? És vajon kimutatja-e indikátorként, ha esetleg rejtett cseh vagy szlovák vagyok?

A napon olvadozó csokimaci díj

Köszönöm Theának ezt:

Őszintén meghatott vele!

"Szabályok:

-köszönd meg

-mondjál három valamit magadról

-add tovább 4 blogistának, akinek az írásain jót szoktál nevetni."

1. Ismerem a cirill betűket, de nem tudok oroszul. Holott kéne tudnom. Sajnálom.
Októberben érettségiztem, mert megbuktam matekból és latinból is. Latinból az előtte való évben jó eredménnyel részt vettem az ókortudományi társaság által rendezett latin nyelvi verseny budapesti fordulóján is. Ugyanebben az évben a "magatartása rossz, szorgalma hanyag" minősítés került a gimnáziumi bizonyítványomba. Nem hiszem, hogy valaha is utálat, undor és megvetés nélkül tudnék gondolni erre az iskolára és a benne sarlatánkodó némberekre.

2. A felsőoktatásban 22 félévet töltöttem el. Volt, hogy párhuzamosan két intézményben. Minden szakon a normál idő alatt végeztem. Egyetlen uv-m sem volt soha. Matekból sem. Mindenhová szerettem járni, és ők is szerettek engem.

3. Egy ideig tanítottam, hogy bebizonyítsam magamnak, jól gondoltam: másképp is lehet, mint ahogy velem bántak. Ma már csak felnőtteket tanítok, de a gyerekek, a tanítás, az iskola, az oktatáskutatás mindig az érdeklődésem középpontjában marad.


(szívesen továbbadnám Daniellának ( http://bakkaespepe.blogspot.com ) és Szirkáéknak ( http://szirkababa.blogspot.com/ ) - de mivel ők tudtommal nem olvasnak engem, gőzöm sincs róla, hogy mi a módja a dolognak)

Kis kerti kvíz

Vajon ismerős vagy-e minálunk? Megtudhatod az alábbi kvízjátékból!


1. Melyik bokor burjánzik a kertünkben legkevésbé (vö.: alig-alig nő)?

a) az orgonabokor, amit néhány éve kaptunk és pátyolgatok szeretettel
b) a mályvabokor, amiből ajándékba kaptunk vagy 40 tövet (ültetéssel együtt) - noha már gyerekkoromban sem szerettem
c) a szándékaim szerint kizárólag a kerítés mentén növekvő aranyvessző (elterjedt nevén aranyeső), amit hiába metszettem kopasztottam meg, mert aranyifjúként szórta szét magát mindenhol (a kert közepén is), ahová csak elértek az ágai


2. Mitől zöld a kertünk?

a) a méregtől
b) a mohától - a legnaposabb és a legszárazabb részeken is
c) a gyeptől


3. Milyen állatok ébredtek fel és mutatkoztak a kertünkben idén elsőként?

a) a téli álmot alvó medvecsalád
b)  a mindig megcsodált sünök
c) a négy éve forró vízzel, citromlével, neocitránnal, sütőporral, lúggal, savval, taposással, felásással, rákiabálással elüldözni kívánt nagyon csípős hangyacsalád


4. Honnan tudtuk meg a múlt hét végén, hogy tutira itt a tavasz?

a) kispeti flexelni kezdett a szomszédban, hajnali öttől este nyolcig
b) megjöttek a fecskék
c) megellettek a kecskék


5. Vajon kitől vagy mitől nem származnak a kezemen karmolt sebek?

a) a fekete macskánktól
b) a futó vadrózsánktól
c) macskakarom kapszulától


6. Mi hiányzik a legjobban a kertből?

a) az aranyeső
b) a tavaszi eső
c) egy hanyatt eső


A megfejtéseket nem tudtam fejjel lefelé írni, így érdemes fejen állva olvasni, hogy ne sikerüljön könnyedén elsőre!!!!!!
1. a       2. b       3. c       4. a      5. c       6. b




A helyes megfejtők nézzenek boldogan azonnal tükörbe! A kevésbé helyesek mosolyodjanak el kissé, és azt követően nézzenek tükörbe! Így már jó :)

Mit ne csináljatok soha, de soha - adalék otthoni kémiai kísérletekhez

Ha röviden és nagyon velősen akarom leírni a tanács lényegét:

ne erjesszetek az íróasztalotok alatt kis zárt műanyagpalackban enyhén mézezett citromlét, mert nem lesz jó vége!

Hacsak valakinek nem eltökélt szándéka, hogy az (egyébként nagyon kellemes) enyhén citromos illatot úgy szeretné a szobájában elérni, hogy közben vékony rétegben, de hiátus nélkül el legyen árasztva az íróasztal környéke is a szirupos löttyel.

Hosszabban:

Amikor utazom, viszek magammal innivalót. Mert szeretek sokat pisilni nem szeretnék kiszáradni. A múltkor (egyszer, valamikor, talán egy hete) enyhén mézes limonádét vittem egy kis diszkrét, kétdecis, sportkupakos palackban. Autóban nem nagyon iszom, mert nem kedvelem a benzinkúti wc-ket. Ahová mentem, ott végül is adtak inni bőven. Autóban visszafelé úton sem iszom, mert félek, hogy estére sem sterilizálják a nyilvános wc-ket, így az enyhén mézes limonádém megmaradt. A kis átlátszatlan nejlonszatyrot, amibe beletettem, itthon gondosan kipakoltam a kishátizsákomból, hogy nehogy oda ömöljön a papírjaimra meg egyebeimre az ital. Az íróasztal lábához tettem azzal, hogy másnap is elviszem majd magammal. Aztán, úgy látszik, nem vittem el. És nem is kerestem többé. A kis zacskó a többi földre szórt cucc (igen, annyira rendetlen vagyok, hogy simán a földre szórom a cuccaimat) közt nem nagyon tűnt fel. Sőt, egyáltalán nem. Egészen ma reggelig, amikor az íróasztalnál dolgozva kellemes limonádéillat nem csapta meg az orromat. Nem tudtam, honnan jön, a tavasznak tudtam be az ügyet, nem gyanakodtam semmi bajra, egyszerűen kellemesnek éreztem és dúdolgatva dolgoztam tovább. Az utolsó tollvonásokat billentyűzetvonásokat róttam épp a papírra képernyőre, készen arra, hogy néhány percen belül elindulhassak, és kényelmesen elérjem a vonatot.

Aztán lábon lőtt valami. És vizes lettem. És citromillatú. Meg még ragacsos is. Nem csigázom tovább a fantáziátokat: a palack dobta le a sportkupakját és vízipisztoly módjára kilőtte a benne erjedő nedűt. A zoknimra. Meg az elmenős nadrágomra. Meg mindenre, ami a földön szét volt szórva. Két deciliter folyadék nagyon sok tud lenni, ha akar! És ez akart. Rengeteg lett! Egy másfél - két négyzetméteres területet néhány pillanaton belül lepett el egyenletesen. Ilyen gyorsan ritkán kapkodok fel a földről holmikat - és a nagyját tényleg sikerült szárazon megmentenem. Csak moshattam fel a szobát, meg mehettem újra zuhanyozni, vehettem új zoknit, új nadrágot - és persze, lekéstem a vonatot.

Címszavak:
folyadék, elegy, oldat, erjedés, gáz, gázképződés, külső nyomás, belső nyomás, túlnyomás, robbanás,

A főnököm álmot bocsátott rám

Azt hiszem, ha elolvastátok, ti is egyetértetek majd, hogy másképp nem történhetett!

Álmomban munkát kerestem, előttem is teljesen ismeretlen okból a vegyipar területén, egy gyógyszergyárban. A felvételi procedúrán voltam épp, valami sötét, hetvenes évekbeli irodában, sok emberrel körülvéve. Az emberek valódi funkcióját nem ismerem (nyilván felvételiztettek engem), de emellett nem kevés időt fordított mind arra, hogy személyesen győzzön meg nagy titokban, hogy a többi ott lévő ember maga a fertő, az ármány és a borzalom. Hogy ez bolond, az gonosz, hogy azért vesz majd fel maga mellé, hogy kifúrhasson (sic!), hogy buzi (sic!), hogy ostoba, hogy a nagyfőnök embere, hogy teszetosza, hogy nem ért semmihez - sajnálom, hogy ezeket kell írnom egy csapat ismeretlen emberről, de ők mondták egymásról keresztbe - kasul. Nem állítom, hogy ezzel megnyerték volna a rokonszenvemet - de hát munkát kerestem, ugye. Próbáltam elmondani, hogy mi mindenhez értek, próbáltam megmutatni a diplomáimat - de a kutyát sem érdekeltem sem én, sem a papírjaim, csak az intrikálás egymás ellen. Telefonálgattak, egymás közt is pusmogtak, hogy vajon "a hajón" ott lehetek-e már - mint kivettem a szavaikból, ez valami nagyszabású céges buli lehet, amin mindenki ott lehet, akit addigra már felvettek. Mindegyik biztosított arról, hogy majd ő elintézi, hogy ott lehessek - de mindegyik nagyon óvott attól, hogy a többiben bízzak, azoknak higgyek. Próbáltam egy rokonszenves arcot keresni, végül egy tolószékes lányt láttam leghitelesebbnek, aki szociális munkásként dolgozott a cégnél, az volt a feladata, hogy végiglátogassa a nyugdíjasokat és a rokkantakat a cég nevében és beszélgessen velük. Amikor azok igényelték, bármikor. Mondtam, míg eldöntik, felvesznek-e, mászkáljunk egyet a várban, majd segítek neki, menjünk el a könyvtárba, örültem, hogy van néhány szabad órám. Elmondta, hogy hogy dolgozik. A céges telefonját hajnali 3-kor is köteles volt felvenni és azonnal elindulni a volt dolgozókhoz, amikor azok igényelték. Örültem, hogy nekem nincsenek ilyen kötelezettségeim, és legalább éjjel nem telefonál rám a kutya sem. Aztán egyszer csak kiszállt a kerekesszékből, hogy fussunk. Csodálkoztam. Azt kérdezte, csak nem képzelem, hogy ő is nyomorék? (sajnálom, nem pc, de ezt kérdezte) És a többi közül ő tűnt a leghitelesebbnek. A könyvtár zárva volt a tavaszi szünet miatt. De vastagon hó volt még mindenhol. Visszatoltam, bár nem nagy kedvvel, mert már tudtam, hogy szimulál.

Egyszer csak nagy nyüzsgés támadt, kiderült, hogy felvettek, már be is öltözhetek, mert a hajón is munkaruhában kell megjelenni. Homokfúvó lettem. Minimálbérért. Mi???? döbbentem meg. Azt sem tudom, mi a homokfúvás, én valami minimum irodai munkára jelentkeztem, de hát itt a sok diplomám, nem igaz, hogy ide nem kell egyik sem, de ha nem kell is, nem értek a homokfúváshoz. De már mindegy volt. Mert felvettek. Szigorú felmondási szabályokkal: a lényege az volt, hogy csak ők mondhatnak fel nekem, de amit kárt okozok, azt még ki kell fizetnem vagy le kell dolgoznom. Hoztak valami vastag vegyvédelmi kezeslábast és egy vastag bőrkötényt és bőrkalapot, azt kellett felvennem. Kutya nehéz volt! Betereltek egy forgóajtón és azt mondták, "a hajón" mint kazánfűtő fogok már dolgozni. Tiltakoztam. Nem értek a homokfúváshoz, sem a kazánfűtéshez. A ruha nehéz, meleg, merev, moccanni sem tudok benne (és nyilván állati hülyén is nézhettem ki benne, bár pillanatnyilag az izgatott legkevésbé) A forgóajtón beérve egy hatalmas sötét csarnokban találtam magam, rengetegen nyüzsögtek, üvöltöztek, tiszta káosz volt. És akkor megszólalt egy éles, sípoló hang, hogy műszakváltás van, itt az új műszak, és próbáltak odalökdösni valami tölcsérszerű hatalmas géphez - gondolom, a homokfúvató, vagy mi lehetett. Kapaszkodtam az ajtó melletti korlátba, becsuktam a szemem és sírtam, hogy én itt meghalok.  Aztán elmaradt az éles síp és zene kezdődött. Kinyitottam a könnyes szememet. Itthon voltam, az ágyamban, bőrszerkó és bőrkalap nélkül.

És most nagyon-nagyon örülök a munkahelyemnek, mert bár könyvtárba egyik kollégámmal sem járok, de a hely maga lazább.

Ugye, hogy csak a főnököm küldhette rám ezt az álmot??????

Szempontok

Vasárnap aludtunk egyet délután V.-vel. Szeretek vele aludni, azért is, ahogy elalvás előtt összebújunk és megölelgetjük és melegítjük egymást, amiatt is, ahogy alvás közben jó illatúan szuszog mellettem, szeretek hamarabb felébredni és nézni az arcát, ami egyre inkább nagylányarc, mégis ugyanolyan, mint amikor néhány naposan, néhány hetesen, néhány évesen aludt mellettem: nagyon tiszta, ragyogó fehér és gyönyörű rózsaszín, évről évre sötétedő, de még mindig nagyon világos szőke haj, ívelt, középbarna szemöldök, hosszú, és egészen sötétbarna szempillák, nagyon szép vonalú világospiros száj. Szép, na. És amikor felébred, és tágra nyitja a nagyon kék szemeit, és elmosolyodik, ahogy észrevesz maga mellett, hát, az is boldogítóan gyönyörű.

Vasárnap délután tehát, amikor már mindketten ébren voltunk, összebújva feküdtünk tovább a paplan alatt és a sötét felhőket bámultuk, meg a felhők mögül időnként előbukkanó színarany csíkokat, és különböző mindenfélékről beszélgettünk. Aztán V. egyszer csak felém fordult, engem kezdett el nézni, és ezeket mondta:

"sosem néztem még ilyen közelről szemet, nem vizsgáltalak még meg eddig alaposan... olyan a szemed, mint egy zöld tó, ami körül nádas van kis arany pontokból... én is benne vagyok... olyan a szemed, mint egy külön élőlény... mintha a fejedben élne két külön lény, akik szemlélődnek kifelé... nagyon szép"

Ma elkezdem

A tavaszi nagytakarítást, vagyis a böjtöt. Tervezek három nap felvezetőnapot, amíg még dolgozom. Zömében nyers, kevésbé zömében főtt zöldségekkel, esetleg még némi kicsike tejtermékkel, sok teával és vízzel. A harmadik nap végére eljutok oda, hogy 15-én már léböjtöt tartok, nem eszem semmi szilárdat, csak iszom. Ennek az elkezdésére nagyon-nagyon jól jön most a négynapos hétvége. Lesz rendesen időm olvasgatni, ágyban heverni, kirándulni, bicajozni, gyalogolni, úszni, szaunázni, sokat inni és sokat pisilni. Úgy vélem, nagyjából hét - tíz napig fogom tartani, de szokás szerint: amíg csak jólesik. Csak elkezdeni nagyon nehéz, betartani már nem. De már nagyon vágyom rá, és úgy látom, ez most több szempontból is nagyon jó időszak arra, hogy belevágjak.