Ha röviden és nagyon velősen akarom leírni a tanács lényegét:
ne erjesszetek az íróasztalotok alatt kis zárt műanyagpalackban enyhén mézezett citromlét, mert nem lesz jó vége!
Hacsak valakinek nem eltökélt szándéka, hogy az (egyébként nagyon kellemes) enyhén citromos illatot úgy szeretné a szobájában elérni, hogy közben vékony rétegben, de hiátus nélkül el legyen árasztva az íróasztal környéke is a szirupos löttyel.
Hosszabban:
Amikor utazom, viszek magammal innivalót. Mert
szeretek sokat pisilni nem szeretnék kiszáradni. A múltkor (egyszer, valamikor, talán egy hete) enyhén mézes limonádét vittem egy kis diszkrét, kétdecis, sportkupakos palackban. Autóban nem nagyon iszom, mert nem kedvelem a benzinkúti wc-ket. Ahová mentem, ott végül is adtak inni bőven. Autóban visszafelé úton sem iszom, mert félek, hogy estére sem sterilizálják a nyilvános wc-ket, így az enyhén mézes limonádém megmaradt. A kis átlátszatlan nejlonszatyrot, amibe beletettem, itthon gondosan kipakoltam a kishátizsákomból, hogy nehogy oda ömöljön a papírjaimra meg egyebeimre az ital. Az íróasztal lábához tettem azzal, hogy másnap is elviszem majd magammal. Aztán, úgy látszik, nem vittem el. És nem is kerestem többé. A kis zacskó a többi földre szórt cucc (igen, annyira rendetlen vagyok, hogy simán a földre szórom a cuccaimat) közt nem nagyon tűnt fel. Sőt, egyáltalán nem. Egészen ma reggelig, amikor az íróasztalnál dolgozva kellemes limonádéillat nem csapta meg az orromat. Nem tudtam, honnan jön, a tavasznak tudtam be az ügyet, nem gyanakodtam semmi bajra, egyszerűen kellemesnek éreztem és dúdolgatva dolgoztam tovább. Az utolsó
tollvonásokat billentyűzetvonásokat róttam épp a
papírra képernyőre, készen arra, hogy néhány percen belül elindulhassak, és kényelmesen elérjem a vonatot.
Aztán lábon lőtt valami. És vizes lettem. És citromillatú. Meg még ragacsos is. Nem csigázom tovább a fantáziátokat: a palack dobta le a sportkupakját és vízipisztoly módjára kilőtte a benne erjedő nedűt. A zoknimra. Meg az elmenős nadrágomra. Meg mindenre, ami a földön szét volt szórva. Két deciliter folyadék nagyon sok tud lenni, ha akar! És ez akart. Rengeteg lett! Egy másfél - két négyzetméteres területet néhány pillanaton belül lepett el egyenletesen. Ilyen gyorsan ritkán kapkodok fel a földről holmikat - és a nagyját tényleg sikerült szárazon megmentenem. Csak moshattam fel a szobát, meg mehettem újra zuhanyozni, vehettem új zoknit, új nadrágot - és persze, lekéstem a vonatot.
Címszavak:
folyadék, elegy, oldat, erjedés, gáz, gázképződés, külső nyomás, belső nyomás, túlnyomás, robbanás,
Veszélyes dolgok ezek az otthoni kísérletek... (nagyon hasonló sztorim volt most ősszel egy kis palacknyi musttal, már konkrétan attól féltünk, felrobban, annyira feszítette a palack falát. A mínusz tíz fokban alábbhagyott a lelkesedése, én pedig az erkélyen hatástalanítottam.) Fénykép nem készült. :)
VálaszTörlés