A főnököm álmot bocsátott rám

Azt hiszem, ha elolvastátok, ti is egyetértetek majd, hogy másképp nem történhetett!

Álmomban munkát kerestem, előttem is teljesen ismeretlen okból a vegyipar területén, egy gyógyszergyárban. A felvételi procedúrán voltam épp, valami sötét, hetvenes évekbeli irodában, sok emberrel körülvéve. Az emberek valódi funkcióját nem ismerem (nyilván felvételiztettek engem), de emellett nem kevés időt fordított mind arra, hogy személyesen győzzön meg nagy titokban, hogy a többi ott lévő ember maga a fertő, az ármány és a borzalom. Hogy ez bolond, az gonosz, hogy azért vesz majd fel maga mellé, hogy kifúrhasson (sic!), hogy buzi (sic!), hogy ostoba, hogy a nagyfőnök embere, hogy teszetosza, hogy nem ért semmihez - sajnálom, hogy ezeket kell írnom egy csapat ismeretlen emberről, de ők mondták egymásról keresztbe - kasul. Nem állítom, hogy ezzel megnyerték volna a rokonszenvemet - de hát munkát kerestem, ugye. Próbáltam elmondani, hogy mi mindenhez értek, próbáltam megmutatni a diplomáimat - de a kutyát sem érdekeltem sem én, sem a papírjaim, csak az intrikálás egymás ellen. Telefonálgattak, egymás közt is pusmogtak, hogy vajon "a hajón" ott lehetek-e már - mint kivettem a szavaikból, ez valami nagyszabású céges buli lehet, amin mindenki ott lehet, akit addigra már felvettek. Mindegyik biztosított arról, hogy majd ő elintézi, hogy ott lehessek - de mindegyik nagyon óvott attól, hogy a többiben bízzak, azoknak higgyek. Próbáltam egy rokonszenves arcot keresni, végül egy tolószékes lányt láttam leghitelesebbnek, aki szociális munkásként dolgozott a cégnél, az volt a feladata, hogy végiglátogassa a nyugdíjasokat és a rokkantakat a cég nevében és beszélgessen velük. Amikor azok igényelték, bármikor. Mondtam, míg eldöntik, felvesznek-e, mászkáljunk egyet a várban, majd segítek neki, menjünk el a könyvtárba, örültem, hogy van néhány szabad órám. Elmondta, hogy hogy dolgozik. A céges telefonját hajnali 3-kor is köteles volt felvenni és azonnal elindulni a volt dolgozókhoz, amikor azok igényelték. Örültem, hogy nekem nincsenek ilyen kötelezettségeim, és legalább éjjel nem telefonál rám a kutya sem. Aztán egyszer csak kiszállt a kerekesszékből, hogy fussunk. Csodálkoztam. Azt kérdezte, csak nem képzelem, hogy ő is nyomorék? (sajnálom, nem pc, de ezt kérdezte) És a többi közül ő tűnt a leghitelesebbnek. A könyvtár zárva volt a tavaszi szünet miatt. De vastagon hó volt még mindenhol. Visszatoltam, bár nem nagy kedvvel, mert már tudtam, hogy szimulál.

Egyszer csak nagy nyüzsgés támadt, kiderült, hogy felvettek, már be is öltözhetek, mert a hajón is munkaruhában kell megjelenni. Homokfúvó lettem. Minimálbérért. Mi???? döbbentem meg. Azt sem tudom, mi a homokfúvás, én valami minimum irodai munkára jelentkeztem, de hát itt a sok diplomám, nem igaz, hogy ide nem kell egyik sem, de ha nem kell is, nem értek a homokfúváshoz. De már mindegy volt. Mert felvettek. Szigorú felmondási szabályokkal: a lényege az volt, hogy csak ők mondhatnak fel nekem, de amit kárt okozok, azt még ki kell fizetnem vagy le kell dolgoznom. Hoztak valami vastag vegyvédelmi kezeslábast és egy vastag bőrkötényt és bőrkalapot, azt kellett felvennem. Kutya nehéz volt! Betereltek egy forgóajtón és azt mondták, "a hajón" mint kazánfűtő fogok már dolgozni. Tiltakoztam. Nem értek a homokfúváshoz, sem a kazánfűtéshez. A ruha nehéz, meleg, merev, moccanni sem tudok benne (és nyilván állati hülyén is nézhettem ki benne, bár pillanatnyilag az izgatott legkevésbé) A forgóajtón beérve egy hatalmas sötét csarnokban találtam magam, rengetegen nyüzsögtek, üvöltöztek, tiszta káosz volt. És akkor megszólalt egy éles, sípoló hang, hogy műszakváltás van, itt az új műszak, és próbáltak odalökdösni valami tölcsérszerű hatalmas géphez - gondolom, a homokfúvató, vagy mi lehetett. Kapaszkodtam az ajtó melletti korlátba, becsuktam a szemem és sírtam, hogy én itt meghalok.  Aztán elmaradt az éles síp és zene kezdődött. Kinyitottam a könnyes szememet. Itthon voltam, az ágyamban, bőrszerkó és bőrkalap nélkül.

És most nagyon-nagyon örülök a munkahelyemnek, mert bár könyvtárba egyik kollégámmal sem járok, de a hely maga lazább.

Ugye, hogy csak a főnököm küldhette rám ezt az álmot??????