Száraz november

Mások nem isznak - úgy látszik, én nem írok... vagyis egy kortyot... sört... sort mégis - nehéz lehet alkoholistaként absztinenciát vállalni. Mármint én nem vállalásból, csak egyéb irányú túlvállalásokból nem iszom írok. Miről írhatnék? Az utazásról (nagyon jó volt, egyben vicces és megdöbbentő is, majd talán egyszer lesz időm írni róla - de menjetek Krakkóba, egyetek leveseket, fonódjatok a villamosokon, gázoljatok a fanyar avarban, jó lesz), a munkáimról (jó lenne, de nem merek a rébuszoknál közelebb merészkedni a valósághoz), a gyerekeimről (akik már nem gyerekek, és csupa olyan magánügyük van, amit aligha tehetek közszemlére), anyukámról (hát, róla csak a legmélyebb szomorúság hangján tudnék) - és akkor maradok én, aki nem vagyok különösebben érdekes, bár folyton gondolok valamit, ami akár lehetne érdekes is. Mostanában nem tudok kávézni, mert fáj a gyomrom tőle, pedig nagyon szeretem a kávét.