ritkán fekszem le éjjel egy előtt és ritkán kelek hét után, többnyire magamtól ébredek és este nem vagyok álmos (tegnap aludtam volna nyolcig, de felébresztett fél nyolc előtt a futár) - olyan, mintha kialvatlansággal akarnám pótolni az elveszett energiákat - nyilvánvaló botorság, hiányt hiánnyal kitölteni nem lehet. indulnom kéne, de akkora köd van, utálok ilenkor az erdőben vezetni. gyönyörű, barangolni szívesen mennék, de így félek az esetleg elém ugró őzektől, szarvasoktól, vaddisznóktól - azt hiszem, muszáj leszek téli gumit is intézni gyorsan, de gyűlölök minden praktikusan elintézendő dolgot, az összes ügyintézést, királykisasszony akarok lenni a virágoskertemben az égigérő aranykörtefa alatt, ott olvasgatnék, kacagnék királykisasszony barátnéimmal, míg apám a harcokban legyőzi az apjukat - ja, akkor nem kacagnának - akkor csak kacagnánk, míg el nem jönne értünk a sárkány, akkor egy kis időre megakadna a kacagásunk és a könnyünk folyna össze a vérrel (oké, ez pont megvan), de akkor jönne a legkisebb királyfi (végül is vele sem állok rosszul) vagy a kis disznópásztor fiú, legyőzné a sárkányt és boldogan élnénk, míg meg nem halnánk - és nem halnánk meg hamar, csak élnénk, élnénk, élnénk. szerintem én nem unatkoznék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése