az időérzékemnek lőttek

Az óraátállítás óta képtelen vagyok másfél-két óránál hamarabb elkészülni, rendszerint délután három körül képzelem, hogy dél van, éjjel túl sokáig fent vagyok - de gyakorlatilag inproduktív az egész napom. Miközben a rádióban azt mondták, hogy így tovább tudunk szántani. Hát, én se tovább, se mélyebben nem szántok. És még sonkát sem vettem, most döbbentem csak rá, hogy talán kéne, és hogy a jövő héten már nem lesz időszerű. Á. - aki vagy tíz éve egyáltalán nem eszik sonkát - ma meglepett azzal, hogy mindig is szerette, csak én mindig lazacot vettem neki. Tényleg vettem, mert nem akartam, hogy lemaradjon a húsvéti reggeliről amiatt, hogy nem szereti a sonkát. Lehet, hogy már évtizedek óta nem érzékelem helyesen magam körül a valóságot?