Mondom a barátnőmnek, mikor lesz a temetés (sokára) - azt mondja, megpróbál eljönni, de nem ígéri. Meghökkenek, mert apámat nem ismerte, sem senkit a családból. Hogyhogy eljönnél? - kérdezem. Ne menjek? - kérdez vissza. Hát, szerintem nem éreznéd jól magad - mondom. Hát, szerintem ti sem fogjátok - feleli - nem a vidám buli miatt mennék, nem magamat akarom jól érezni, hanem ott lenni, hogy segítsek, ha szükséged van rá. Nem tudok mit mondani, meg vagyok hatva, bár talán nem látszik, hogy mikor könnyezek* a meghatottság, mikor egyéb miatt. Ez a nézőpont bennem még sosem merült fel, pedig milyen érvényes és kedves nézőpont. Ilyen kedves barátnőm is van.
* egyébként nem sírok sokat, inkább csak nagyon váratlanul tör rám, többnyire vezetés közben, vagy ha arra gondolok, hogy most akkor tényleg muszáj lesz megtanulnom** olaszul, mert pillanatnyilag senki sem tud elég jól, pedig mindig úgy éreztem, hogy ez családunk védjegye
** a német is, de németül sajnos már egészen biztosan nem fogok megtanulni - auf Wiedersehen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése