Végezetül

Nem akarom, hogy lenyomjon ez az év... szóval, csakazértis összeszedem mégis, mi minden volt jó.

Apám végül is meggyógyult a covidból. Anyukám nálunk lakott fél évig - voltak rettenetes percek, sőt, borzasztó napok is, de volt sok nagyon szép is. Sokat rajzoltunk, jártunk sétálni, elég napsütéses volt például a február, amikor 25 évesek lettünk A.-val - akkor kettesben mentünk el egy napra Tatára kirándulni. Építettünk magaságyást, ami jól működik azóta is. Ép észel kibírtuk mindannyian a karantén hónapjait. Rengeteg dolgot kezdtem el tanulni (többek közt egy egyetemet, de nemcsak azt). A régi barátaim (ööö.... igen, azok, akikről némely posztban azt állítom, hogy nincsenek) zöme megmaradt* És lettek újak is (oké, még inkább csak barátságcsírák, kis kezdemények - de vannak). Táborban voltam nyáron - imádtam. Aztán A.-val elmentünk két hétre nyaralni, végre teljesült egy több, mint évtizedes álmom, hogy részt vettünk az Ördögkatlan fesztiválon. A. meggyógyult a covidból, mi el sem kaptuk - én sem, pedig én ápoltam őt és télen apámat is - Á. elvégezte az első egyetemi évét, V. végzős, volt szalagavatója, továbbjutott az OKTV-n. Talán kicsit jobban kijönnénk egymással mindannyian, ha nem lennénk két éve összezárva, de szerintem ahhoz képest egész jól bírjuk. Anyukámat hazaköltöztettük és megoldottam az otthoni gondozását. Van munkám és továbbra is szeretem a munkámat is és a kollégáimat is. Sok pozitív visszajelzést kapok tőlük és a kliensektől is. Vannak terveim (munka és egyéb téren is). A szép, hatalmas macskánk itt szuszog a futógépemen (aludhat nyugodtan, nem futok). A.-val kettesben töltjük a szilvesztert, már sokat vásároltunk és takarítottunk, néztünk filmet is - szerintem jól megleszünk 2022-ben is. Csak egészség legyen!**

És - nagyon nem utolsósorban - idén betöltötte a tizedik évét a blog. Az olvasók (vagy legalábbis a kommentelők) nagy része lecserélődött ugyan, de vannak néhányan, akik már nagyon régóta olvasnak - és vannak újak is - és (bár idén amúgy elég hektikusan alakul a látogatottság) decemberben annyi oldalmegnyitás történt, mint még soha idáig. Rendszeresen kapok leveleket, karácsonyra kaptam többetektől könyvet (vagy egy-két könyvre pénzt) - és úgy általában olyan kedves, együttérző, érdeklődő és jófej olvasók vagytok. Nagyon sokat jelent a figyelmetek, a hozzászólásaitok, a támogatásotok. Köszönöm, hogy olvassátok a blogot, köszönöm, hogy kedvesek vagytok egymással és velem is a hozzászólásokban. Ezt a nagyon nehéz évet többek közt a ti segítségetekkel éltem túl. Köszönöm!

Búcsúzzon a szép arcával ez az év is!

* Van, aki nem (és ő pont nem azért, mert meghalt, hanem mert férjhez ment, sőt, aztán gyereket is szült - és valamiért nem férek bele azóta a világképébe... nem ez az első hasonló eset... nem esik jól, de túl tudom élni)

** atyaég, mennyit röhögtünk ezen kamaszként, amikor János bácsi és Manci néni a Tiszánál így köszöntek (eg általában is az öregek - de nekem ez őhozzájuk kapcsolódik leginkább) - nagyon szerettük őket, de ez annyira abszurd köszönésnek hangzott! Egészség? Hát az alap, minek arról beszélni? Más nem is létezik! - aztán az évek múlásával hamar kiderül, hogy különös áldás, ha van. Legyen, mindannyiunknak.