Már csak krémlevesek főzésében lelem örömöm... huh, mi ez a hülyeség? természetesen tegnap óta már abban sem. De legalább az elapadhatatlanság tökéletesen leírja a valóságot.
Azt hiszem, e pillanatban nagyon közel állok ahhoz, hogy ne csak lemondjam a következő két hétre eső összes kötelező és fakultatív programomat, de még Vitéz László módjára egy palacsintasütővel alaposan kupán is vágjam azt, aki bármely programot vagy tennivalót javasolni mer. Ugyanitt köszönet illeti azokat, akik legalább két hétre teljes ellátással (wifi, gyors netelérés, villany, étel) befogadnák a gyerekeimet. Ha megvan a napi betevőjük, csendes kis állatok. Nincs jelentkező? Gondoltam.
Én befogadnám őket :D De szerencsére nagyon messze vagyok :)
VálaszTörlésa szándékot is jutalmazom: :)
TörlésJajj, én is, én is!! Igen, mint Vitéz László! És bárki bármi programot javasol (gyertyaöntés, közös mézeskalácssütés, archaikus karácsonyi dalok tanulása...), az első gondolatom: ezek tényleg ilyen kurvára unatkoznak???
VálaszTörlésÖöö. Mármint nem "én is befogadnám őket", hanem "én is így érzek". Bocsi.
VálaszTörlésugye???? én korábban szánalmas gagyinak tartottam a vitéz lászló féle vásári komédiát, de azt hiszem, kezdem megérteni és felfedezni a benne rejlő mélységeket :)))
Törlés