Megvettem mindent, befejeztem az idei évre a vásárlásokat. Elfogyott a januári fizetésem egy része is (mégiscsak lenne értelme annak a 13. havinak) De nem rogytam le, kitakarítottam a fürdőszobát. Konyhát is takarítottam. Ajándékokat rendezgettem. Aztán végre lerogytam.
Aztán jöttek a gyerekek, és kérdezték, hogy hová tettem a fogkeféiket. Azt feleltem, hogy kidobtam a takarításkor mindenkiét, legyen minden új. És, hol vannak az újak? - kérdezték ők. Hozott a Mikulás, nem? (mindig szokott) - figyelmeztettem őket. Csakhogy idén körömkefét kaptunk - mondták a gyerekek. Óbakker, tényleg így volt. De csak azért, mert egy csomó bontatlan fogkefe van itthon. De hol? - kérdezték a gyerekek (rég láttam ilyen aktív törekvést a fogmosásra) Hát, ott hevernek valahol a polcon, keressétek meg. Nincs - mondták. Bénák vagytok ti, édes gyerekeim - válaszoltam - majd én megmutatom. Nézzétek csak! itt is vannak... itt kell lenniük... itt voltak... izé.... sajnos, úgy látszik, tényleg nincs egy se. Akkor idén már egyáltalán nem moshatunk fogat? - néztek rosszalló döbbenettel rám. Mit mondhattam volna erre? Mégsem vághatunk bele mindnyájan fogkefe nélkül a karácsonyi ünnepekbe. Megyek vissza tülekedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése