2015. december 21., hétfő

A 13. havi

nem, nem fizetés, olyan nálunk nincs, ez a 13. havi bunkóság - ami jár, az jár, nálunk ez jár.

Panaszkodom a főnökömnek, hogy sikerült ugyan eladni az összetört kocsimat, meg hát a biztosító is fizetett - de hát a kettő összesen nincs annyi, mint amennyivel a gittegylet lóg nekem (a pofájuk kicsinységektől nem szakad le,  még ma is küldtek munkát - bocs, de, szabin vagyok, írtam vissza az automata nevében) - szóval, panaszkodtam egy kicsit F.-nek hátha lesz valami karácsonyi pluszjuttatás, hogy milyen keveset fizettek a kisautómért (amivel mellesleg járok vidékre dolgozni is) - mire F. azt találta mondani, hogy szerinte kétszázezerért már simán találok olyan autót, ami nekem azért még megfelelhet. Basszus, ezt mondja a főnököm, aki háromévente nagyon szigorúan új kocsit vesz (de nem ám kéccázezeré'). És aki pontosan tudja, hogy a gerincemnek az autózás a legszarabb (a csilletologatás mellett - de azt nem szoktam munkaköri feladatként megkapni) és azt is tudja, hogy vannak hetek, hogy az öt munkanapból hatot vidéken töltök (jellemzően napi 4-6 órát autóban) - de szerinte simán találok ennyiért nekem megfelelőt.

(mondjuk, nincs is tizenharmadik hónap az évben, nem tudom, minek álmodozom ilyen teljesen valószerűtlen jelenségekről, mint például egy nemlétező havi pluszfizetés)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése