Nem annak indult persze, én csak azt a mogyorós sütit akartam megsütni karácsonyra, ami sokáig eláll. Nem tűnt bonyolultnak - ugyanakkor abban biztos voltam, hogy nálunk lenne (v)evő ilyen sütire. Lett is - bár arra nem gondoltam, hogy nem fogom vissza őket, hanem én mondom majd, hogy egyék csak nyugodtan.
Szóval, tényleg végtelenül egyszerű, a tészta szinte magától összeáll - de nem szabad úgy sütni, ahogy én gondoltam: felszeleteltem ugyan a tésztát, de elég ragacsos, így nem pakolgattam sehová, hanem egymás mellett hagytam a szeleteket, csakhogy így a máz végül is összefolyt - és készre sült állapotában meg már olyan száraz (a máz része), hogy nem lehet szeletelni, mert mozaikosra törik. Így aztán lett hirtelen egy kisebb tepsinyi mogyorós sütink, amit muszáj még karácsony előtt eltüntetni, hiszen olyan kis béna.
Tanulságok:
egy adag (a blog szerzője 15 deka mogyorót ír) édeskevés lesz, mert állati finom, még annál is finomabb!
Külön-külön kell a darabokat lemázazni, egymástól jó távol (és talán nekem egyszerűbb lesz, ha nem ilyen pálcikákat vágok belőle, hanem süteményszaggatóval formázok belőle valamit)
Ki fogom próbálni dióból és mandulából is, meg úgy is, hogy a mázhoz teszek egy-két csepp narancsolajat, vagy fahéjat, vagy rumot, vagy vagy kávét... oh, megannyi új lehetőség - és biztos megdicsőülést hoz a karácsonyi asztalnál a készítőjének!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése