ujjgyakorlat

Időnként írok egy-egy dolgozatot valakinek (nem pénzért, csak barátságból, mert a kedves barátaim mindennel iszonyatosan el vannak maradva, ezzel az unalmas témával már igazán nincs idejük és kedvük sem foglalkozni, én meg ehhez  szerencsére úgyis értek, és ha én szeretem is (ami többnyire rejtély számukra), nem akarnék legalább egy kicsit segíteni? - aztán többnyire úgy alakul, hogy akkor már megírom egészen mert nem szeretem, ha holmi fogalmatlan kontárok belenyúlkálnak a szövegeimbe) - aztán halálra izgulom magam, mert valahol (izé, hát itt bennem) mégis csak presztízskérdés, hogy hányast kapok az ismeretlen főiskolán vagy egyetemen. Szerencsére ötös lett megint.