Ez lett belőle. Mármint a vidám pünkösdi terveinkből. Hogy majd wellness a meleg vízben, napozás a meleg napon, társasozás a földön, sok beszélgetés fehér asztal mellett és gyűrött ágyneműben is, finom falatok - szintén mindenütt, sok nevetés mindenkor - meg ilyenek.
Á. többé-kevésbé gyógyultnak nyilváníttatott - kedden már mehet is iskolába. De én egészségileg továbbra is eléggé ingatag hadilábakon állok (torokfájás, kis hőemelkedés, és végtelen fáradtság). A. megfázott Londonban vagy Cambridge-ben (vagy már a repülőn) - V. egyszerűen csak olyan rettenetesen csalódott lesz, hogy alig merem elmondani neki, hogy nem megyünk. Mert még ha mi ki is lábalnánk hirtelen, akikkel mennénk, azoknál mindhárom gyerek beteg lett és az apukájuk is.
Szomorú, szomorú, szomorú ősz közeleg. Szomorú lemondás, szomorú szép gyerekek.
régi kedvenc Petőfi versem a címed
VálaszTörléscsak halkan kérdezem, nem lehet azért mégis menni? minek lemondani?(majdnem mindegy, hol beteg valaki, de ha az ígért szép környezetben, még jobban gyógyul) persze nem tudom, bocsi a belekotyogásért...én ki nem hagynám
Hú, hát... semmiképp... szerintem nagyon rossz dolog másutt betegnek lenni (itthon sem jó egy betegség, de még mindig itthon a legkibírhatóbb) - betegen naphosszat medencézni nem engedném, az idő pocsék, kint lenni nem lenne sok esélyünk, másokhoz alkalmazkodni betegen nem jó, másokkal vírusokat csereberélni nem jó - és hát egy hatalmas adag szervezés, pakolás és pénz - mindez azért, hogy egy (esetleg kényelmetlen) ágyban nyögjenek? Ráadásul ha viszont odamennénk egészségesen, aztán a nyakunkra jönne egy kilencfős taknya-nyála egybefolyik társaság... hát, nem nagyon szeretném őket sem :(
TörlésMajd bepótoljuk máskor :)
Biztos lesz benne azért egy kicsi gyöngy is :)
VálaszTörlés