Budapesten pályaudvar, a pályaudvaron vágány, a vágányon vonat, a vágány végi kijelzőn felirat: Wien, Süd Bahnhof, személy. Elég nyilvánvaló, hogy a felirat hibás, de hát meleg van nagyon a gépeknek is. Az indulni készülő vonaton a felirat: Budapest. Elég nyilvánvaló, hogy a felirat hibás, de hát meleg van nagyon a gépeknek is. Emberek futnak a vonathoz, hihető információ híján (mármint hogy merre tart a vonat) megtorpannak, kérdeznének, ha lenne kitől, de nincs. Az emberek tanácskoznak és tanácstalankodnak, a vonat közben elindul. Néhány perccel később a hangosbemondó bemondja, hogy vigyázzunk az említett vágány mellett, mert vonat indul valahová. Ahová az emberek mentek volna. Szitkozódnak, mert szívesen mentek volna oda, ha tudják, hogy a vonat arra megy. És nagyon fárasztóan meleg nap volt az embereknek is.
Hőség, hőségriadó. A hangosbemondóban tízpercenként elmondják, hogy készüljünk innivalóval, vízzel vagy egyébbel a vonatútra. Azt nem mondják be, hogy a menetrend szerint negyed órás útra hány liter vizet célszerű számolni, ha egyszer mégiscsak befut a vonat, amire negyven perce várok, ezidáig feleslegesen. Akkor még nem tudom, hogy az utat a vonat másfél óra alatt fogja abszolválni. Nincs vizem, ami volt, rég elfogyott, működő csap a pályaudvar területén kettő van, mosdó (tudtommal) nulla. Ha van, eléggé eldugták, mert évek óta járok arra naponta kétszer. Úgyis kiizzadjuk a felesleges vizet, nincs szükség mosdóra. A wécébűz viszont jelen van így is.
Vágányzári menetrend. Így hívják a MÁV-nál azt a menetrend-módosítást, amit akkor alkalmaznak, amikor felújítanak valamit és emiatt nem járnak a vonatok. A menetrendi változás fent van az interneten, de ha nincs iskolaidő, nem nézegetünk folyton menetrendet. Mert fejből tudjuk azt. Gondoljuk mi. Aztán amikor a vonat nem jön és nem jön, akkor már bánom a vélt tudásom miatti pökhendiséget. Aztán végül jön egy vonat. Addigra már vagy százan állunk a kis állomáson. Néhányan (hibás, mégis érthető logikával) a kalauzra támadnak, hogy mi a fene van. Hogy miért nincs semmi tájékoztatás. Van! - vakkantja a kalauz. Csak a tisztelt utasok nem olvasnak, az a baj! - üvölti. Ki van ragasztva minden állomáson! Hazafelé megnézem. Tényleg ki van. Egyetlen példányban, egy fél A4-es lapra egy lámpaoszlopra ragasztották, a hosszú peron legeslegelején, ahol már a madár sem jár... vagyis csak az, az utasok hátrébb - mert hát jóval hátrébb áll meg a vonat is. A szemközti peronon (ahová a többség csak hazafelé jut el, mert a többség reggelente a belváros felé tart) egy fénymásolt A4-es köteg függ madzagon szintén egy oszlopra függesztve (biztosan más kommunikációs céget bíztak meg a két irány utastájékoztatási munkáinak elvégzésével). Csupasz papírok, műanyagbugyi vagy nejlonborítás nélkül - de a jó idő a MÁV-nak dolgozik, tényleg nem mosta el eső, míg érvényben volt. Meg hát nem is aszerint késtek a vonatok, ahogy abban írva volt, úgyhogy mindegy is volt, mit írnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése