V. elment a karatetáborba A.-val. V. a tavalyi beavatás után most megy másodjára, A. zöldfülű kezdő. Mindketten önállóan csomagoltak, naná, hogy is másképp? Kérdezgetem V.-t, hogy tett-e elég bugyit (igen), tett-e pulóvert is (jó, teszek), fésűt (persze), papucsot (már bent van), ezt-azt (jaj, mami, tudok már egyedül csomagolni). Aztán végül megkérdezem, eltette-e Circit, aki pont olyan kiscica plüssből, mint amilyen Ciróka volt még néhány hónapja, de Circi még mindig babamacska és mindig hajlandó V.-vel aludni és hordja is szorgalmasan magával őt V. minden nyaralásra és táborba.
- Circit nem viszem! - mondja
- Nem? Nem vele alszol?
- Nem, most nem viszem.
- Hogyhogy?
- Ide nem való.
- Nem fog hiányozni?
- Nem, elég lesz csak gondolnom rá.
- Ok. (huh, de bátor, én biztosan legalább titokban elcipelném a macskámat... bár én valamit nagyon elrontottam magamban... vagyis talán inkább... valamit nagyon jól csinálunk vele... de akkor talán velem sem akkora a gáz... hurrá...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése