Ülünk a 40,5 fokos autóban, este fél kilenc van, V.-t viszem vissza egy ottalvós buliba (ahol egyébként napközben nemottalvósan táborozik is), így már másodjára tesszük meg rövid idő alatt az utat: egyszer haza délután ötkor, most vissza. A köztéri hőmérő ismerősként üdvözölve vidáman integet felénk.
V.: nézd, milyen jó hűvös lett odakint, már csak 38 fok van!
(ez a délutáni 46-hoz képest tényleg valódi felüdülés)
Aztán otthagyom V.-t a buliban és kis kitérővel (muszáj volt még az éjjel beszereznem egy flakon olajat az autómba, mert már nagyon rángat, és A. holnap elutazik V.-vel, én viszont nem nagyon szeretek olajat töltögetni, mert ezidáig ugyan sosem fordult elő, hogy az ablakmosó helyére öntöttem volna, de jobb a biztonság, vagyis töltse csak inkább A.) hazaérek egyedül:
én: a francba... és vettem olajat...
A.: minek? fél vödör vizet szedtem össze...
én: az autóba, ez az egy volt, feltúrtam érte a polcot...
A.: kimarta a kezemet, lyukas ez a vacak gumikesztyű...
én: a meleg nem zavart, de a fronttól most kezd fájni a fejem...
.... de aztán ahelyett, hogy ma reggel szétszerelte volna a fejemet (pedig isten bizony nem ártana odabent valami nagytakarítás), én vágtam le a haját (szerintetek vajon mennyit spóroltam már az elmúlt 17 év alatt azzal, hogy én vágom a haját? + én sem voltam még soha fodrásznál... szerintem ennyi év után erre a megspórolt összegre hivatkozva nyugodtan beiratkozhatnék arra a két képzésre, amiről pillanatnyilag úgy érzem, hogy épp ezek még nagyon hiányoznak a boldogságomhoz)
(és ha lesz még energiám és kedvem, egy következő posztban arról írok majd, hogy hogyan juttatta eszembe ma reggel a MÁV Tönnies Közösség és társadalom című klasszikusát... így a hatásvadász címmel való kezdés után a türelmetlen várakoztatás technikájával is élek, hogy fenntartsak némi érdeklődést)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése