A kötelező olvasmányok margójára, halvány grafittal

Gondolom, A Pál utcai fiúkat mindenki olvasta. Ha máskor nem, először és utoljára ötödikben, mert ötödikben az a kötelező. A rém. Ami régi és unalmas.
Vagy mégsem? Én szerettem. Szerettem korábban is és szerettem később is, aztán magam adtam Á. kezébe néhány éve. Elolvasta, mostanra többször is. Aztán idén ismét, hiszen ötödikes és most kötelező. Az ismerős anyukák arra panaszkodnak, hogy a gyerekeik fél évig nyúzták a regényt (ők nem Á. osztálytársai, mert az osztálytársanyukákkal nem beszéltem még ilyesmiről) nagyon unták, utálták, nagyon örültek, hogy végre vége, mert túlzottan sokáig gyötörték, aprólékos olvasónapló, az elolvasás tényét ellenőrizendő dolgozatok arról, milyen színű volt Csele kalapja, miféle tárgyak lapultak (és pontosan mennyi) Csónakos zsebeiben, meg effélék. Hát, úgy én sem szerettem volna.

De Á.-ék iskolájában nem így volt (megint megmutatkozott, sokadszorra az év során, hogy van alapja a jó hírnek és nincs a versenyistállósággal riogatóknak), ők sok mindent olvastak (Á. a János vitézt utálta nagyon - persze, hogy tündérország miatt), és a Pál utcaiak csak az év végén következtek, jól megalapozva Harry Potterrel, Erich Kastnerrel, meg másokkal. Nem volt olvasónapló (és azt hiszem, nem csak Á.-nak nem), nem voltak ellenőrző dolgozatok, hiszen az olvasás ténye kiderült mindig az órákon való beszélgetésből. De ezek sem tartottak hosszan, helyette négyfős csoportokban projektmunkaként dolgoztak rajta a gyerekek. Összevont órákat felhasználva elvitték őket 10-12 fős csoportokban, szaktanárok vezetésével megnézni a korabeli helyszíneket, többször is jártak a levéltárban, végigbarangolták a belső városrészeket, közben interneten információkat gyűjtöttek, meg képeket, és korabeli(nek tűnő) ruhákban fényképezkedtek (semmi jelmez, amit otthon találtak, abból), korabeli(ként is eladható) újságot írtak, ppt bemutatókat készítettek, totót és kvízeket a többi kiscsoportnak, és az egyes helyszíneken tartották meg előadásaikat egymásnak. Az igazi, nagy bemutató pedig hétfőn kora este lesz, arra a szülők is mind hivatalosak. Volt kedvük csinálni, ha az elején nem is volt könnyű a csoportmunka, ha nehéz volt együttműködni, úgy összeállítani valami komplett egészet, hogy mindenki munkája nagyjából azonos mértékben legyen benne. De nagyon is volt kedvük csinálni, szerették.

Hogy mennyire? Eléggé ahhoz, hogy nyolcan fiúk szövetséget alapítsanak, elnökkel, alelnökkel, jegyzővel, és Á. már a zászlóhoz is kért tőlem anyagot. Főleg sárga legyen - mondta - meg egy kis sötétzöld. Még nem találtam ilyet, de rajta vagyok az ügyön.

Meséltem A.-nak is, aki azt mondta, ez természetes, a kisfiúk mind ilyenek, társaságokat alapítanak, zászlókkal, jelszavakkal, titkos gyűlésekkel... csak konkrét cél és tevékenység nélkül... tette hozzá, szigorúan a kisfiúk titkos társaságaira gondolva. De én úgy érzem, megragadta a lényeget, mert a felnőtt fiúk is épp ezt csinálják. Társaságok, logók, névjegyek, fontos titkos gyűlések...