Állítólag olyan is létezik. De abban vajon kicsoda Reiner Ferenc? És miért töltene el határtalan boldogsággal, ha egymás lábán taposunk egy nem létező barackfa alatt? Más lenne, örömtelibb, mint mondjuk a vonaton a reggeli zsúfoltság? Születtek paródiák, de mind kevésbé vicces, mint az eredeti. Egyébként szerencsére a mi iskoláinkban nem énekelnek újszülött bárgyúságokat, ami megnyugtató. A munkahelyemen viszont az eddig kiutalt ebédjegyjuttatást bizonytalan időre visszavonták, fizetésre még egy darabig számíthatunk. De a darabot hónapokban mérik, ami mégis nyugtalanító. Miképp az is, hogy hirtelen meghalt egy tanár az iskolában. Nem volt öreg, hamarosan én is elérem azt a kort. Vagyis bízom benne, hogy elérem és meghaladom.
Júniusi meglepetésként kisütött néhány percre a nap, és én igyekszem a külvilág helyett a szívbéli feladataimra koncentrálni, mert a macskák közti békefenntartás igen nagy energiákat vesz igénybe, ha komolyan csináljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése