2013. február 25., hétfő

A bejegyzés, amit nem mertem napvilágra hozni

Pénteken íródott és arról szólt, hogy milyen nagyon gyönyörűen esik a hó. És hogy a február bizony egy téli hónap, amikor még simán történhet ilyesmi. És hogy ne háborodjon fel rajta mindenki (különösen ne a rádióban picsogó kis nyuszifülek), hanem inkább örüljetek, mert annyira szép. És hogy lehet úgy is a tavaszt nagyon várni, hogy azért örülünk még a hónak, pláne, ha a mostanság ritka, szánkózható verzió hull körénk. És hogy ne olvadjon még el.

Na, körülolvasva a bloggervilágban és megismerve a markáns télgyűlölő véleményeket, nem mertem megnyomni a "közzététel" gombot.

Pedig nekem nagyon tetszett!

De igen, én is várom a tavaszt, a napsütéses meleget, a gyönyörűt. Pláne, hogy életemben nagyjából másodszor van egy kimondottan tavaszi kabátom. A születésnapomra vettem magamnak, és már alig várom, hogy hordhassam!

3 megjegyzés:

  1. Ugye milyen gyönyörű volt? :) Mintha libatollak hullottak volna, nem is hóhelyhek! Imádtam!
    Azért jó volt ma reggel a kellemes tavaszias időben bandukolni oviba. :)

    Nekem is új tavaszi kabátom van. A nagy téli leértékeléseken vettem:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálunk is akkora pelyhekben hullott, mint az öklöm :)

      Én is a nagy leárazások közepette vettem.... szépséghibája a dolognak, hogy ez épp egyáltalán nem volt leárazva :( - de beleszerettem... és úgyis közeledett a születésnapom... és azt senkitől sem várhatom, hogy kabátot ajándékozzon nekem... így hát megvettem :D

      Törlés
  2. Nálunk is hullott és sajnos elolvadt pedig tényleg jó lett volna szánkózni még egyet ( azaz végre egy jót ...). A tavsz pedig jön és jön és örülünk neki:)

    VálaszTörlés