Gondolom, sokak ellenségei a mérlegek. Nem azok a kedves kis konyhai jószágok, amikkel játszi könnyedséggel mérhetünk ki a reggelizőasztalra fél kiló kacsazsírt vagy egy kiló kristálycukrot az ebéd utáni süteményhez, majd dolguk végeztével eltehetjük őket a konyhaszekrénybe - nem róluk beszélek. Hanem a gonosz, rideg tekintetű személymérlegekről, amelyek többnyire a hálószobák polcai alatt, vagy a fürdőszobákban állnak lesben és csapnak le a gyanútlan látogatókra, amikor azokat a szerencsétleneket a puszta jelenlétükkel arra csábítják, hogy álljanak a hátukra és méredzkedjenek bátran, majd egy sátáni vigyorral arcul csapják szerencsétleneket egy olyan számsorral, amilyet azok még legádázabb ellenségeiknek sem kívánnának. Ilyenkor az ember megalázva lemászik a mérleg hátáról és csendben elkullog, mert a mérlegről leszállva már tükörbe nézni sem mer, hiszen a tükör a mérleg hű barátja, és csak azt szajkózza ő is, amit a mérlegtől lát vagy hall.
A tükröket a legjobb egyszerűen magukra hagyni, hogy hadd párásodjanak vagy porosodjanak. Azokat, amelyek maguktól nem fakulnak elég gyorsan, esetleg be lehet kenni fogkrémmel, cipőpasztával - bármivel, amit nem sajnálunk túlzottan. Ha nem ódzkodunk a söpréstől, egy fél téglát is beléjük vághatunk, de még ajánlatosabb ez esetben a tükör által uralt helyiséget a továbbiakban végleg elkerülni, mert noha bizonyos tekintetben ártalmatlanokká váltak, más tekintetben viszont épp hogy veszélyesebbé tettük őket.
A személymérlegek esetében legjobb a arra gondolni, hogy minden terhet ők sem bírhatnak el. Terheljük őket minél többször, minél jobban, a végén azt fogjuk tapasztalni, hogy gyűlölt ellenségünk végleg kiakad, kijelzőjén SOS jelzésként az "ERROR" segélykiáltás jelenik meg. Ne szánjuk meg őt, ilyenkor kell rátenni még egy lapáttal, hadd rogyjon meg testileg is lelkileg is a gaz betolakodó, élje át ugyanazt, amit mi éltünk át napról napra, amikor porba hulló önbizalmunknál nem volt kisebb semmi a föld kerekségen, talán egyedül az akaraterőnk vehette fel a versenyt kicsinység dolgában vele.
Végül álljon itt egy egyszerű recept, amelyet hideg, esős napokon napjában akár többször is elkészíthetünk, majd észrevétlenül elfogyaszthatunk, ha célunk az otthonunkban garázdálkodó álnok személymérleg indirekt módszernek látszó, használat közbeni végleges összetörése: a módszer a citromos piskóta nevet viseli.
Szükséges hozzá:
4 (nagyobb vagy 5 kisebb) tojás
15 dkg cukor
1 vaníliás cukor
10 dkg olvasztott vaj
15 dkg liszt
1 csipet só
egy csomag sütőpor
2-3 citrom (vagy citrom és narancs) kicsavart leve
A tojások sárgáit a cukrokkal fehéredésig
keverem, hozzáadom a sót, az
olvasztott vajat és a sütőporral elkevert lisztet, meg citromok (és narancsok) kifacsart levét A tojások fehérjéből
kemény habot verek, és óvatosan a citromos masszába keverem. A kész piskóta(szerű)tésztát beleöntöm a sütőpapírral bélelt
tepsibe és 180 fokosra előmelegített sütőben kb. fél óráig sütöm.
Néhány alkalom, és a mérlegek garantáltan a szemétdombon sírnak majd a felettük repülő varjak után!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése