P, mint

1. p: a pletyka mérges, éles nyelve

beszéltem ma Á. régi (és V. jelenlegi) iskolájából egy tanítóval, akit szeretünk és aki szereti Á.-t. Beszélgettünk mindenféléről, aztán egyszer csak azt mondta, ne haragudjak, hogy megkérdezi, de azt hallotta az ötödikesektől, és hát nagyon meglepődött, és nehezen hiszi, de hát ezt mondják, hogy Á. az új iskolában kettesre áll matekból. Hogy igaz-e.

Hát, egy frászt igaz. Ötösre áll, matekból is. Is! Nem mintha jegyekben mérnénk az életet, és nem mintha másfél hónap nagyon mérvadó lenne. De azért elszorult a szívem, hogy tényleg ezt mondják bárkik is. Mert ez az irigység szívsajdítóan rusnya megmutatkozása.


2. p: a pite, hogy inkább édes szájízzel fejezzem be

3 bögre rétesliszt (ez kb. 75 dkg)
5 evőkanál cukor (mi barnát használunk)
1-2 vaníliáscukor (vagy valódi vanília)
1 mokkáskanálnyi szódabikarbóna
1 csipetnyi só
25 dkg vaj
1 tojás (+ egy sárgája a kenéshez, én annak a fehérjét is a tésztába teszem)
1 pohár tejföl

Ezeket kell mind jól összegyúrni, két egyenlő részre osztva kinyújtani, az egyiket sütőpapíron egy tepsibe tenni (egy rendes nagy tepsinyire kinyújtható a fél adag)

töltelék: nálunk minimalista: a reszelt almához csak fahéjat szórok, se cukrot, se egyebet, kicsit hagyom állni, barnuljon meg nyugodtan, aztán kicsavarom a markomban és egyenletesen szétosztom a kinyújtott tésztán kb. 2 cm vastagságban (nem szóromk meg morzsával, dióval pláne nem, úgy utálom)

ráborítom a másik kinyújtott fél tésztát, az egész tetejét átkenem (kézzel) a kicsit felvizezett (mert úgy kenhetőbb) tojássárgájával, aztán villával szép mintát szurkálok bele (amin távozhat az alma gőze).

190 fokos forró sütőbe kell betenni, és ott kb. 40 percig sütni.

Iszonyat hamar elfogy!

(+ nem szoktam megcukrozni a tetejét
++ ha teljes kiőrlésű lisztből csinálom, semennyi cukrot sem teszek a tésztába sem, magától is édes!)