Van, hogy úgy ébred fel az ember egy álomból, hogy egész nap ott remeg a sírás a szája sarkában. Aztán nem sír, mert nincs rá alkalom, meg mert akkor sem lenne jobb, ha bőgne egy nagyot. Ilyenkor nem jó felébredni, ilyenkor a legjobb lenne talán azonnal visszaaludni. De azt nem tud az ember. Vagy jó lenne írni. Na, azt pláne nem tud. Pedig mennyi mindenre képes álmában az ember agya, például varázsolni. Csak ébren ilyen béna és földhözragadt.
De van, aki tud írni is, és ilyenkor nagyon jó, hogy volt idő (már rég nem), amikor legalább száz verset tudtam a József Attila összesből.
(Amikor verset ír az ember,
mindíg más volna jó,
a szárazföld helyett a tenger,
kocsi helyett hajó
Amikor verset ír az ember
nem írni volna jó.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése