Rózsaszín festéket keresek, hangulatfestésre. Legyen róla könnyen lemosható minden pötty piszok, legyen könnyálló, és legyen érezhetően élénkítő hatású. Sötétben se legyen fekete!
Á, semmi gond nincs! Csak a tortákat, illetve a rájuk öntött barackos zselatint ne emlegesse senki, mert akkor intenzív és hangos szentségelésbe kezdek. Kezdhetjük a végén: az íze nagyon jó lett, dicsérte mindenki, elfogyott az egész egyetlen... izét.... szelet kivételével. Csak szeletelni nem lehetett. Kanállal szedtük ki, kanállal ettük meg. Nagykanállal és kiskanállal. M. megkérdezte, hol vettük, mert ilyen jót még nem evett. Tényleg mindenkinek ízlett. A tortaformából kanalaztuk ki, mint valami fagylaltot vagy gyümölcskrémet. Könnyű volt, krémes, habos... és folyékony. A francba, a francba, a francba!!!!
Egészen addig nagyon jók voltak a torták, míg csak a piskótaalapon volt rajta a krém (mascarponés, tejszínes), mert ruganyos volt és megállt saját erejéből. Aztán szépen kimozaikoztam gyümölccsel mindkettőnek a tetejét, az egyiket halványzöld és narancsba hajlóan sárga barackokkal, a másikat meggyel. Szép volt! Aztán a forró baracklét, amit a lekvár tetejéről amúgy is lemertem volna, alaposan összekevertem a szupergyors tortazseléporral, és kanalanként rámeregettem a tortákra. gyönyörűnek látszott: fényes volt, egyenletes - és persze még folyékony. Lefedtem, visszatettem a hűtőbe, én meg tovább zártam a nyár ízeit az üvegekbe. Megfürödtem, hajat is mostam. Felvettem a szép ruhámat. És indulás előtt előkaptam a tortákat.
A kisebbiknek rosszabbul zár az alja, így a zselézett, cukros baracklé a hűtőt, és az abban lévő dolgok nagy részét egyenletesen összeragacsolta. Persze, a legfelső polcon álltak. Az folyt ki belőle, amit nem szívott magába a korábban már szilárdan álló krém és az alján a piskóta. A tetején a meggyek szabadon csúcsoskodtak. A nagyobb tortaforma megbízhatóbban zár, abból kevés folyt csak ki, a maradék lé egy részét itt is beszívta a krém és a piskóta, a többi lé a tetején hullámzott, úsztatva a felszínén a barackszeleteket.
A gyertyák egy részét azért beleállítottam, hogy legalább messziről tortának tűnjön. Aztán kikanalaztuk. És az ízével tényleg semmi gond nem volt. De azt hiszem, egy ideig nem akarok most újabb tortával kísérletezni.
saját tapasztalat (én is kanalaztam ki saját sütésű szülinapi tortát tortaformàból): a tortaformát érdemes kibélelni két, egymásra fektetett folpackcsíkkal, az akkor is megfogja a folyós dolgokat, ha a tortaforma nem zár tökéletesen. ilyen expressz tortazseléhez még nem volt szerencsém, de ezek után nem is lesz.
VálaszTörlésMindig akkor nem sikerül, mikor a legjobban kellene.
VálaszTörlésVigasztaljon, hogy elfogyott, családban maradt.
Ki volt folpackozva, ami külön botrány, ahogy én ezzel a műanyagszörnnyel bánni tudok, ill. nem tudok... úgy érzem, ezt valami olyan iskoláéban tanítják, ahová én nem jártam :)))
VálaszTörlésA kitámasztópálcikás ötletet használni fogom, köszi :) Amúgy "rendes" tortából, ahol váltakozik a piskóta meg a krém, már sokszor csináltam emeleteset is, de ez direkt egy légies, nyári kánikulaváltozatnak készült, minimális tésztával, sok hűvös, nem túl édes krémmel.
Igen, a lényeg persze, hogy finom volt, igazán ízlett mindenkinek - de sokat gondolkodtam, hogy milyen legyen és sokat is dolgoztam vele, ehhez képest volt nagyon bosszantó, hogy nem olyan lett.
azt akartam még írni, higy szerintem a piskóta - ez megint saját tapasztalat - nem ideális a sok krémet felvonulató tortákhoz, mert elázik. szereintem ilyenkor jobb egy kivsit tömörebb tésztát használni, az jobban bírja a megpróbáltatásokat.
VálaszTörlés