Én imádom a kovászos uborkát. A gyerekek is szeretik. A. rohasztott uborkának nevezi és talán ezt követően talán nem lep meg senkit a közlés: utálja. Ritkán csinálok kovászos uborkát, mert azt nagy üvegben kell, mert kicsibe bele sem férnének a kötelező elemek. Viszont annyi (annyi = 5 literes üveg) azért nem fogy el. Vagyis vagy elfogy, vagy nem, függően attól, hogy hogy sikerült (mert persze nem mindig lesz ugyanolyan), meg persze függően attól is, hogy mit lehet hozzá enni, mert például halászléhez én sem eszem kovászos uborkát. Igaz, semmihez viszont szívesen, az meg mindig van itthon. Szóval, hiába szeretem nagyon, nem csinálok minden héten. De sokszor hiányzik, szeretném, hogy legyen.
És most olyan felfedezést tettem, amit muszáj megosztanom mindenkivel, aki ugyanezzel a problémával küzd évek óta: A. anyukájánál jártunk, aki egyedül lakik. És kovászos uborkát csinál. Nem nagyüzemben, csak magának. Bár volt annyi, hogy megkínáljon engem is. Tudjátok, mi a trükkje? Biztosan nem, mert nagyon bonyolult és titkos módszer, én legalábbis magamtól nem jöttem rá. De most megosztom mindenkivel a napokban ellesett módszer lényegét és velejét:
Nem teszi teli az üveget.
(nem, még mindig nem gondolom, hogy szükségem lenne egy kizárólag gasztronómiai témákkal foglalkozó blogra, ez is a szépírói munkásságom része, olyan, mint Picasso kék korszaka, momentán ezek izgatnak és a konyhaablakon keresztül szemlélem és értelmezem a teljes világot)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése