Hűséges régi olvasóim talán még emlékeznek arra a rejtélyes múlt heti esetre, amikor a munkahelyemen bekopogtatott hozzám az irodába egy ufó. Először szemetelni akart, később aztán beérte volna azzal, ha lemoshatja az asztalomat. Egyiket sem engedtem meg neki, így eltávozott. Békével, véltem én.
Nos, úgy tűnik, erősen megsérthettem az ufónő önérzetét, mert valami ronda ufóvarázslattal elérte, hogy az asztalomra, illetve a billentyűzetembe boruljon ma délelőtt az a kávétejszín, amit a kávémba szántam. Az az egyetlen picinyke csészikényi tejszín, aminek ráadásul egy - vélhetőleg kisebb - része a kávémba folyt, képes volt beteríteni az íróasztalt, a billentyűzet kihúzható asztalkáját és a teljes betűkészletet, nem kímélve az F-szektort és a Num Lock részeket sem. Sőt, a padlóra is jutott néhány csepp. Kitisztítottam, látszatra rendben is van, úgy tűnik, minden billentyű lenyomható. Hogy hogyan fogom majd száműzni belőle az átható bukós csecsemőszagot, arról egyelőre gőzöm sincs.
De legalább azt már tudom, hogy egyetlen kávétejszín egy minimum fél - egy négyzetméternyi felületű területen minden külön erre irányuló erőfeszítés nélkül is tökéletesen eloszlatható. Simán megéri, majdnem olyan hatékony, mint a spenót. (vö.: G. Szabó Judit: Hárman a szekrény tetején)
Na, képzeld el ugyanezt kefírrel, mondjuk abban az esetben csak én voltam a béna... Ui. Miért az ufó a hibás, azért csinálta, hogy takaríthasson?
VálaszTörlésGondolom, megátkozott, mert nem hagytam érvényesülni :)
VálaszTörlésIgazából ő egy igazán nagyszerű "ufó". Nekem eddig csak olyan hasonló beosztású egyedhez volt szerencsém, aki azért fújt, mert el kellett végezni a munkáját.
VálaszTörlés...de az átkait igazán hinthetné másfelé Téged pedig kerüljön inkább, mert irgum burgum...!