Úgy szeretném...

például azt úgy szeretném, hogy amikor elkészítek egy nagyon okos anyagot, azt elküldöm, majd elmegyek megvitatni, egész délelőtt nagyon okosan tárgyalok, meg érvelek, meg reagálok, meg meggyőzök, meg átstrukturálok, meg empatikus vagyok, meg szimpatikus vagyok, meg kreatív is vagyok, meg olyan hihetetlenül kurvaokos vagyok, hogy még a legszkeptikusabb tárgyalópartner is azt mondja, hogy nahát, ez milyen jó ötlet, ez működni fog, szóval, hogy azt úgy szeretném, ha ezt észrevenné a főnököm is. És örülne, ahogy a reggel még tökismeretlen partner örül délre. És én is örülök, mert úgy tűnik, hogy a tárgyalópartnerek a remélt együttműködés háromszorosát szeretnék megrendelni hirtelen. És igen, ezért háromszor annyit fizetnének is. Csak küldjem el még ímélben részletesen leírva. Persze, hiszen én találtam ki. Arra, hogy leírjam, persze csak hétvégén lesz időm, mert a többit vidéken töltöm, dolgozva, mert kurvaokos vagyok, de vállalom a hétvégét, mert azt gondolom, ez fontos most a cégnek. Nekem meg kell a munkahely. Szóval, amikor így állunk épp, akkor úgy szeretném, ha a főnököm nem azt mondaná, hogy ő nem hisz benne, meg hogy nehogy már ezeknek a kedvéért ő változtasson a húszéves (igen, ki merem mondani, elavult) koncepcióin, mert ezek (ezeken értsük a megrendelőket, akiknek dolgozunk, és akik azért fizetnek nekünk, hogy az ad abszurdum, a végén nekik is jó legyen) neki ne diktáljanak, és hogy ha vállaltam a hétvégét, az az én dolgom. Mert amúgy közös kasszába jön ám majd a pénz, nem az én magánzsebembe. És a pénz a főnökömet is érdekli ám, nem kicsit. Szóval, azt szeretném, ha ilyenkor a főnököm vállvonogatás helyett azt mondaná, hogy örül, hogy ilyen ügyes voltam, és kreatív, meg kurvaokos. Nem kell ám elvtelenül sokat dicsérni, de azt úgy szeretném, ha nem a szájhúzogatás és a vállvonogatás lenne a válasz a munkáimra, hanem legalább valami virtuális és szolid vállveregetés - mert a többéves tapasztalatokat nézve 90% feletti megvalósulással igenis bejönnek a furcsának tűnő ötleteim is!