Ahol tegnap jártam, onnan hoztam a gyerekeknek almás pitét. Azt vitték ma uzsonnára. Én meg azt a két körtét hoztam, amit Á. és V. hozott nekem az iskolából. Különösen finom körték voltak!
És egyedül járnak már iskolába. Büszke vagyok rájuk. És féltem őket. Pedig én sokkal korábban jártam, edzésre sokkal messzebbre is, mégis. Olyan torokszorítós érzés reggel elengedni őket, hátukon a táskával. Még a macskáért is aggódom, ha nem jön reggel időben, nemhogy értük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése