Amire gondolok és amire nem

Tegnap nem pizza volt ebédre, mert a népünnepély alkalmából bográcsban főztünk többedmagunkkal a sportpályán. És ma sem az lesz - de ez a poszt nem erről szól.

Hanem arról, hogy ma V. és A. a vidámparkba mennek szórakozni ebéd után, mert a szomszédaink, akik jegydealerek tudtak szerezni a munkahelyükön kedvezményes belépőket, nekünk is felajánlották, hogy mehetünk a rendes árnál sokkal olcsóbban vidámparkozni. Engem nem különösebben villanyozott fel a hír, gyerekkorom óta utálom a vidámparkot, már a nevét is idétlennek tartom, életemben talán ha kétszer - háromszor jártam ott és sosem gondoltam azt, hogy vissza kéne mennem bármikor is. És úgy gondoltam, nincs okom épp most változtatni a szemléletemen.

Nem így A., aki szintén nem járt ott gyerekkorában túl sokszor, és emlékeim szerint ő sem emlegette még vágyakozva ezt a helyet, mióta ismerjük egymást. De változni akar. Így most - V. feltételezett örömére hivatkozva - azonnal lecsapott a lehetőségre. V. a várakozásoknak megfelelően örült is, Á. pedig a várakozásoknak megfelelően azt mondta, hogy dehogy megy ő oda. Így ideiglenesen kettéválasztottuk a családot: A. és V. vidámparkba mennek, Á. és én pedig nem.

Szerencsére én mindenre gondolok: jött a nagy felismerés, hogy kárpótolni kéne szegény Á.-t, hiszen ha vidámparkozni nem is szeret, de még a tegnapi népünnepélyen sem vett részt, mert utál minden ilyen jellegű szórakozást - de hát valami hétvégi mulatság neki is jár, ha már mindenkinek jut. A tegnapi rendezvényeken főként én vettem részt V.-vel. És kitaláltam, hogy Á.-val majd moziba megyünk kettesben ma délután.

Hogy nehogy csalódás lehessen a dologból, nehogy az legyen, hogy megígérem, de nem teljesíthető, mert közben nem is játszanak Á.-nak való filmet, megnéztem én előre a moziműsort, és azt találtam, hogy van néhány film, ami számot tarthat Á. érdeklődésére. Gondosan elolvastam a tartalmakat, találtam néhány izgalmasnak tűnőt. Ami még nekem is tetszhet. Bár azt gondoltam, ez most mellékes szempont. Végiggondoltam a helyszíneket, hová hogyan juthatunk el, majd haza, hol lehet parkolni, stb. Mert nagyon gondos anyuka vagyok. Az ebédet is úgy terveztem és készítem, hogy pont délben ehessünk, sőt, akár előtte is. Mert mindenre gondolok.

Aztán előálltam az ötletemmel. Á. vonogatta a vállát és azt kérdezte, muszáj-e moziba mennie. Nagy nehezen rávettem, legalább nézze meg, milyen filmeket adnak. Megnézte. A kedvemért. Aztán azt mondta, hogy egyik sem érdekli. De ha nagyon szomorú vagyok, mert szeretnék moziba menni, akkor hajlandó elkísérni. Ez az, amire mégsem gondoltam.