még címe sincs

nem tudom, hogyan kell okosan nevelni a gyerekeket
lassan egy fél éve fáj állandóan, nagyon és kilátástalanul
és az a finom kis gyógymacska sem lesz meg már sosem
remélem, jövőre minden sokkal boldogabb lesz

Második, harmadik

A második könyv, aminek nekikezdtem, ez volt: http://www.libri.hu/konyv/mitch_albom.az-ido-ura.html Sosem hallottam róla semmit, teljesen előítélet mentesen kezdtem olvasni. Körülbelül a tizedik oldalig jutottam, ott megpillantottam a "vigyor" szót - más fordította, mint az előző könyvet, és lehet, hogy a helyén is volt a szó - de én letettem a könyvet. Köszönöm, ez most biztosan nem az, amire vágyom, több vigyort nem akarok olvasni egy darabig..

A harmadikat én kértem, ha nem is cím szerint, hanem író szerint, mert az milyen már, hogy irodalmi Nobel-díjat kap, én pedig nem olvastam még tőle semmit. Ezt olvasom tehát: http://moly.hu/konyvek/alice-munro-asszonyok-lanyok-elete És nem tudom, mit mondjak róla. Egészen az elején tartok, talán 50 oldal, ha fogyott belőle. Olvasom, mert kíváncsi vagyok, olvasom, mert a szöveg semmiképp nem nevezhető igénytelennek... csak végtelenül unalmas. Úgyhogy nagyokat lépek benne - ami nem azt jelenti, hogy átugrok oldalakat, hanem inkább azt, hogy igyekszem úgy átrágni magam, mint a sóskamártáson, ha muszáj. Olyan felületesen. Épphogy. Az első kanállal még meg bírom enni, aztán unalmas íze lesz, aztán már rossz is, és én egyre türelmetlenebbül várom, hogy elfogyjon. Szerencsére nagyon régóta senki sem kényszerít arra, hogy sóskát egyek, a könyvet pedig magam kényszerítem magamra. Még azt is el tudom képzelni, hogy a végén örülök majd, hogy elolvastam, vagy hogy a másik könyvét (kettőt is kaptam) akár szeretni is tudom majd. Egyelőre úgy nyelem a mondatait, hogy a szükséges minimálisnál semmiképp ne időzzek többet egy-egy résznél. Igazából nem értem magam, megkaptam ugyanis az áhított harmadik Franzen kötetet is - nyugodtan olvashatnék desszertet a sóska helyett.

Majd még megírom egyszer, hogy melyik mesék voltak a kedvenceim gyerekkoromban. Ennél szubjektívebb az sem lehet, de hát ez nem könyvkritika, ahhoz nem értek, csak a saját benyomásaim.

Karácsonykor olvasni

Karácsonykor olvasni külön csoda még a karácsonyon belül is. Előre elkészült minden (vagy majdnem minden), van kaja, nagyjából rend van, nem jönnek a fenyegető határidők (persze, volt már, hogy jöttek, de szerencsére azért nem az az általános), néha megyünk valahová vagy néha jönnek valakik, de mindegyik esetben újabb finomságokat osztunk szét és újabb finomságokkal leszünk mi is gazdagabbak - semmi dolgunk azon kívül, hogy olvassuk, vagy játsszunk, esetleg filmet nézzünk. Főleg olvasunk. Bebújunk a nagyágyba hárman-négyen, felteszünk a polcra egy-egy nagy bögre teát, vagy egy kis kávét, vagy bejglit, vagy bonbont, de akár még franciasalátát is - és nekikezdünk a karácsonyi olvasásnak. Olyan még sosem volt, hogy néhány új könyv ne került volna hozzánk karácsonykor. Így volt ez gyerekkoromban is és így van mostanság is.

Ezzel kezdtem:
http://www.libri.hu/konyv/khaled_hosseini.es-a-hegyek-visszhangozzak.html

Ez egy bestseller, amitől normál esetben inkább óvakodni szoktam, de mivel ettől az írótól a Papírsárkányokat jó néhány éve olvastam és kifejezetten tetszett, úgy gondoltam, jó választás lesz. Hát, nem volt az. Nem jó könyv, egyáltalán nem az. A nagyon pocsékaknál persze érdekesebb, de meg sem közelíti a Papírsárkányokat, szerintem nem más, mint elnagyolt (mind a szereplőket, az eseményeket, a helyszíneket, a kort tekintve), szándékoltan könnyfakasztó giccs. Az én könnyem nem fakadt, biztosan érzéketlen vagyok. Amihez nyilván hozzájárult a fordító is, akiről azt nem tudom megállapítani, hogy összességében milyen munkát végzett, de abban biztos vagyok, hogy a "vigyor, vigyorog" szó jelentésével csak egészen hozzávetőlegesen van tisztában, mert úgy használja a mosolyog, somolyog, nevet, kacag, hahotázik, elmosolyodik, félmosoly, és egyéb, most eszembe nem jutó szavak (igék és főnevek) szinonimájaként, mintha nem lenne nagyon határozott jelentésbéli különbség a felsoroltak közt. Nem tudom, hogy az eredeti szövegben hogyan szerepelnek ezek a szavak és kifejezések - de ha ott nincs köztük különbség az angol nyelv sajátosságaiból adódóan (nehezen tudom elképzelni), a magyar nyelvű szövegben akkor is kellene, hogy legyen. Irritálóan nem azt mondja ugyanis a fordító, mint ami az aktuális történetből épp következne - és mivel a regény egyik kulcsjelenete és sokszor visszatérő mozzanata is a kislány "foghíjas vigyora" (mármint a fordító interpretálásában), ez elég fontos kifejezésnek tűnik ahhoz, hogy nagyon érzékletesen azt adja vissza, amiről a szerző szólni szeretne - ugyanis a történetből is kiderül a végére, amit a józan nyelvhasználó végig sejt, hogy a valóságban arról van szó, hogy a kislány két metszőfoga közt van egy apró rés, ami semmiképp nem nevezhető foghíjnak, sem pedig a mosoly foghíjas vigyornak, ami (mármint az említett vigyor) a magyar fordítás szerint szinte babakorától kíséri a szereplőt egészen párizsi matematika professzor koráig. Brrrr. Mindazonáltal nyilván nem kizárólag a fordítás hibája, hogy a könyv nem jó (de simán el tudom képzelni, hogy az olvasmányos giccset a fordítás tette helyenként szánalmas giccsé, hiszen aki egy ilyen nyilvánvaló félrefordítást vagy félreértelmezést végigvisz a könyvön, attól sajnos kitelik, hogy nem ez az egyetlen idegesítő hibája)

(Itt nézhető meg az a fogak közti apró rés, amire megfelelő kifejezést kellett volna találnia a fordítónak:  http://www.storyonline.hu/szepseg_old/szexis_vagy_visszataszito/31176/) )

A fennkölt bejegyzés

kicsit későbbre marad, mert még a fennköltséghez elengedhetetlen feltételek nagy része hiányzik. De azt már elmondhatom, hogy van 4 rúd bejglink, ami nem repedt szét (három diós és egy szilvás), és sül még négy (három mákos és még egy szilvás), remélem, azok is egyben maradnak mindannyiunk örömére. Az ízéről még nem tudok beszámolni - ugyanis minden évben új bejglirecepttel kísérletezek. Hogy megtaláljam a tökéleteset. Nálam nem a reped-nem reped dimenzión dől el a kérdés, többnyire nem szoktak megrepedni, hanem vágyom egy gyerekkoromban több ízben is evett mákos kalácsra - ha olyat tudnék sütni, nagyon elégedett lennék magammal.

Készen van már a franciasaláta nagy része (majonéz híján) - ez nálam kultikus karácsonyi étel, bár nem csak karácsonykor csinálok. És persze nem mirelit zöldségekből, hanem valódiakból. Rigolya vagy sem, így finomabb. Sárgarépa, fehérrépa, zeller, zöldborsó, savanyú uborka és kockára vágott alma, nyakon öntve házi majonézzel. Előételként ehhez lesz még sült csirkemellbe göngyölt aszalt szilva hidegen, nyers füstölt lazac zöldsaláta ágyon, sajtok és pirítós.

A főétel szintén lazac lesz, ezúttal sütőben sütve, még mindig nem teljesen kitalált módon, hozzá pedig hagymás, ecetes krumplisaláta (megfőzök krumplit, hidegen felkarikázom, megfőzök kis kockákra vágott zellert, ebbe a zellerkockákkal teli zellerlébe keverem kihűlés után a krumplit, a már jó előre felkarikázott és sózott (lila)hagymát, teszek még hozzá cukrot, ecetet, frissen őrölt fekete borsot, a tetejére pedig díszítésképp nyers répaszeleteket karikázok) - nem szabad, hogy dominánsan csak zelleríze legyen, de markánsan ki kell érződnie belőle valami plusznak a másoknál szokványos krumplisalátához képest.

Desszertként bejgli lesz, a már fent említett háromféle.

Nagyon boldog karácsonyt kívánok mindenkinek, függetlenül attól, hogy végigolvasta-e az étlapunkat, vagy hogy egyáltalán olvassa-e a blogot, sőt, függetlenül attól is, számon tartja-e egyáltalán, hogy a világ egy részén karácsony van - szóval, tényleg mindenkinek.

Fejben már megvan

és ugye minden fejben dől el.

Úgyhogy van karácsonyi menünk - egyelőre képzeletben.

Gondolom, hogy nincs időtök

de ha lesz, nézzetek filmet:

http://film.indavideo.hu/video/f_magyar_retro

(a zenei aláfestésként használt tánczenék nekem ennél jóval kisebb mennyiségben is sokkot okoznak, erre érdemes felkészülni, de amúgy igen-igen tanulságos, vagy mulatságos, vagy döbbenetes... hát kinek hogy)

Nektek mindent elmond a pasitok?

Úgy tűnik, az enyém nem. Közel két évtizedes, a bizalom fényes ékköveiből épített kapcsolatunk látszik megingani. Elfelejtett szólni, hogy kidobta a diódarálót. Karácsony előtt! Á.-tól kellett megtudnom, miután egy jó órája kutattam az eszköz után. Apa szerint már nem volt jó, úgyhogy kidobta - mondta könnyed csevegőstílusban Á. És A. persze elérhetetlen ezekben a kétségbeesett, sorsdöntő pillanatokban, mert övvizsgát tesz V.-vel együtt. Erre hivatkozva egész napra kikapcsolta a telefonját. Este jövünk - mondta. Kíváncsi vagyok, a sikeres karatevizsga után képes lesz-e arra, hogy puszta kézzel morzsolja össze a diót a bejglibe. Akár még a mákot is.

Egyelőre hagymalekvárt főzök, így legalább van módom arra fogni keserű könnyeim. Holland hagymából - mondanom sem kell, nem jószántamból. De hát ez volt. Én meg az utolsó pillanat után döntöttem e pikáns gasztroajándék (nagyon trendi szó, igyekszem lépten-nyomon használni) mellett, így kénytelen vagyok (úgy tűnik, szintén alapjaiban ingó-bingó) elveim ellenére nemzetközi alapanyagokból dolgozni.

PS.: nos, megfőtt a hagymalekvár, nem lett olyan, mint amit az étteremben kóstoltam, de nagyon finom lett. Úgyhogy a lábas kimosása után most a sütőtök ehetővé tételével próbálkozom, hátha némi fűszert és gyümölcsöket hozzáadva, és az így kapott masszát chutneynak nevezve az is fogyaszthatóvá válik.

Hogyan takarítsunk meg egy szempillantás alatt tizennégyezer forintot?

A.: jaj, én mindjárt szívbajt kapok, ez rengeteg cucc, ez legalább ötvenezer lesz
pénztáros: harmincötezer-hatszáznegyvenkilenc forintot kérek!
én: látod, mennyit spóroltunk hirtelen?

Így készülünk mi

Egyelőre sehogy - még mielőtt valaki tőlünk próbálna ihletet meríteni.

Viszont itt van öt gyerek (összesen öt, vagyis csak három a vendég), a nagyszobában társasoznak (Dixitet játszanak - ha nem ismernétek, talán még nem késő karácsonyra beszerezni - csinálni is lehet, csak az időigényesebb, viszont jóval olcsóbb, szóval ez a (méltán) legnépszerűbb játék nálunk tavaly óta), felhallatszik a nevetésük, nagyon jóban vannak egymással, úgy szeretem az ilyet! Volt ebéd, volt süti (csokiszuflé - hadd lássa A., mire valók a kis fehér porcelánbilik - mert A.-t meggyőztem, hogy feltétlenül szükségem van ilyen kis tálkákra még karácsony előtt), én meg... hát, én meg bejglisütés helyett (de hiszen még nincs is hozzá elég mákunk, diónk csak héjba zárva, aszalt szilva sehol..) olvasok. Vettem anyukámnak egy könyvet az agykutatásról - és nagyon tetszik. Nyilván agykutató olvasóim ismeretterjesztő gyerekirodalomnak titulálnák, de annak, akit nem kutatóként, csak szimpla felhasználóként és agytulajdonosként érint a téma, annak szerintem nagyon olvasmányos, érthető - és én külön örülök neki, mert alátámasztja azt a véleményemet, hogy nem célszerű bartoserikán felnevelni a gyerekeket (ki fogom ezt előbb-utóbb jobban is fejteni, bár ha anyukám elviszi majd a könyvet 24-én, akkor idézni már nem fogok tudni belőle) - pillanatnyilag ezerszer jobban esik olvasni, mint sütögetni (a takarításról nem is beszélve... azt hiszem, a gyerekeimet nagyon meg fogja lepni a későbbiekben, majd ha egyszer nyitottak lesznek a témára, hogy létezik karácsony előtti nagytakarítás - ami persze nem helyettesíti a hetenkénti, naponkénti rendszereset... de remélem, a dixitezés is ér annyit...)

A könyv: http://www.libri.hu/konyv/a-valtozo-agy.html

(Vettem apámnak is egy könyvet, annak pedig A. kezdett neki: http://moly.hu/konyvek/richard-p-feynman-trefal-feynman-ur)

Ha majd megkapták őket az érintettek, belinkelem a többi karácsonyit is - azokat egyelőre jól eldugtam a ruhák közé.

Úgy tűnik, beleestem

egy adag élesre fent, majd szanaszét hagyott sarlóba és kaszába (nem, nem kalapácsba), méghozzá torokkal előre. Mert mi más szaggatná ilyen kegyetlenül a torkomat? Egy nappal a nagy bejgliprojekt megkezdése előtt, amikor is a saját kettőn kívül további gyerekek jönnek majd, hogy fényes, illatos süteménysütéssel egybekötött szórakoztató napot tartsak számukra? Azt hiszem, megengedem nekik, hogy egyedül süssenek és egyedül takarítsanak... persze, csak ha jók lesznek.