térben nem, de időben dezorientált

Napok óta hiszem azt, hogy holnap csütörtök lesz - mondjuk ez a tévhit ma végre rendeződni látszik - és másokon is számonkérem ezt a tévhitet (holnap találkozunk - de hát csütörtökről volt szó - holnap még nem csütörtök lesz? - nem, hétfő - ja! Így kezdődött, aztán így is folytatódott) Viszont mindig az utolsó pillanatokban kapom ki a hűtőből a húst, bakker, ez ötödikéig jó - de azt hittem, még csak másodika van - nem, negyedike (ötödike, hatodika, stb) van - és akkor hiperventillációba kezdek és este tízkor berakok egy (mint később kiderül) agyonfűszerezett* csirkét a sütőbe, amit Á. éjjel elzár, aztán reggel, amikor újranyitom, még meleg, úgyhogy én is sütök rajta egy keveset (már puha, csak a bőre nem ropog, hát hadd ropogjon, szemünk éhtől ne kopogjon)

Az a hiánybetegségem van, hogy A. egy hete elutazott Berlinbe, ahonnan csütörtökön jön haza (nagyon remélem, egészségesen és nem covidosan, bár a kollégái nagy része covidos lett, ezért is szeretem a nemzetközi konferenciákat, mert adnak-vesznek, amit csak lehet) - és bár van jó is az elutazásokban, mert például sokkal hatékonyabb vagyok házimunkában, horribile dictu, reggelente hamarabb végzek házimunkát, mint ahogy az első kávémat megiszom - több időm van rá, nem veszik el az időt holmi összebújások, sem arra várás, hogy majd valaki megcsinálja, mert ketten vagyunk itthon Á.-val (vasárnap V. is hazajött, hogy minőségi időt töltsünk együtt** és hogy segítsen - ennek jegyében aludt vagy négy órát a nagyszobában a kanapén, mint egy igazi vendég, és mire felébredt, én vagy hatféle élelmiszert csomagoltam a kis batyujába, majd hazaszállítottam batyustul)

A hajnali négy fok, amire ébredek (még jó, hogy nem tudom, éjjel mit művelt az időjárás), kissé visszaveti a lendületemet, de már egészen jól hozzászoktam, hogy többrétegű holmikat viselek, pedig amúgy eléggé megvisel, hogy a mezítlábas szandálomból rögtön a bundás bakancsomba kellett átugranom.

* agyonfószerezett - mondjuk a magyarparlament nagyon agyon van fószerezve agyavesztett magyaremberrel

** ez az ő igénye, én beérném sima idővel is

Forródrót

Reggeli rohanás, csöng a telefonom, ismeretlen szám. Mindig felveszem az ismeretlen számokat, mert attól tartok, hogy a szüleimmel vagy a gyerekeimmel kapcsolatban hívnak. Szóval, felvettem. Gépzene szól, majd géphang beszél: a bankomtól keresnek, kérik, hogy várjak türelemmel ügyintézőjük jelentkezésére. Hát, anyátokat ha várni akarok egy ügyintézőre, majd én telefonálok a nekem megfelelő időben.

A macska, mint haszonállat

Mint rendesen, szerettem volna ma is néhány órát elcseszni az időmből a számítógép előtt üldögéléssel. Ámde a józan macska valami hetedik érzékkel megérezte, hogy mire készülök, és úgy döntött, hogy csak a testén keresztül ronthatok saját életemen. Mit volt mit tennem? Vasárnap délelőtt 10 órára már kétszer kipakoltam a mosógépet, a ruhákat felteregettem, beraktam a következő adagot, ami szintén mindjárt lejár, ki- és bepakoltam a mosogatógépet, hamarosan kész az ebéd, és hatalmas mennyiségű kimchi is készül.

Mindez nem jöhetett volna létre a székemben alvó macska hosszú, kitartó horkolása támogatása nélkül:

napzáró

- ó, úgy érzem, kiestem a pixisből

- milyen pixisből? nincs is pixis!

- már pixis sincsen?

napindító

.... és nézd meg, sokan úgy élnek, mintha nem lenne holnap!

de hát nem lesz holnap......

Egy hosszú nap nehéz éjszakája

SEmmi extra. Bementem a Lidlbe, ahol sejtelmes félhomály fogadott - energiatakarékossági próbaüzemet tartottak, csak a lámpák egy része világított. Hervasztó volt és így is látszott, mennyi az üres polc. Ennek ellenére is sikerült egy vagon pénzt elköltenem, kvázi a semmire. Oké, azért tele volt a kosaram (kocsim) - de mivel? krumpli, hagyma, kelkáposzta, káposzta, egyéb zöldségek, némi gyümölcs (most az őszibarack volt a legolcsóbb). És hát vettem néhány luxuscikket is, két vajat, kétféle sajtot, joghurtot és húst is. Elhatároztam, hogy nem hagyok semmit feldolgozatlanul, nehogy megromoljon és ki kelljen dobni (sajnos időnként előfordul, különösen zöldségek esetében, ha nem lépek elég gyorsan a tettek mezejére.) Szóval, mintegy öt óra alatt a következő dolgok készültek el:

húsleves

zöldséges, babérleveles csirkemellragu (majd kell hozzá rizs)

kapros csirkemell (majd kell hozzá rizs)

töltött paprika

karalábéfőzelék (ha felöntjük, leves)

padlizsánkrém (hagymával, majonézzel)

padlizsánsaláta (joghurttal, fokhagymával)

főtt kukorica

rakott kelkáposzta

kimcsi (kínai kel, retek, sárgarépa, hagyma, fokhagyma, gyömbér, chilipehely, szójaszósz)

Holnap hatkor kelek (tudom, örüljek, hogy nem muszáj mindennap hatkor kelnem - örülök is) Csak híreket ne néztem volna!

Vasárnapi fények

Ma reggel boldogan ébredtem, vasárnapi nyugalommal. A nap beragyog az ablakon, kék az ég, zölden, sárgán, barnán bólogatnak a ház előtti juhar levelei, és én kipihentem magam. Nyújtóztam egy nagyot, aztán ránéztem az órára, nyolc nulla négy - nyolcra kellett volna mennem. Ennyit a szép vasárnapomról - a mai első programot már az ébredés pillanatában is lekéstem. Most már mindegy, gyorsan átütemeztem.

Azt álmodtam, hogy A-val valami sötét üzelmekbe keveredtünk, valakik irányítottak minket, rengeteg zöldséget, gyökereket tettek a táskáinkba, amikről kiderült, hogy illegális répák és gyömbérek (???), ezeket kellett eljuttatnunk valahová, mozogtak a falak és a kapuk, egyszerre voltak túl modernek és nagyon középkoriak a formák, A.-t néhányszor elkábították, én féltem, menekülnünk kellett, nem is nagyon értettük magunk körül a világot, talán valakik zsaroltak vagy megfélemlítettek? Engedelmesen vittük a szatyrokban a tiltott répákat, titkos könyveket is csempésztünk - és végül most mégis inkább kellemes álomként dereng elő. Lehet, hogy a valóságom ennyire élhetetlen?

Néha túlzásokba esem

V. nem akart vidéki egyetemet megjelölni, mert nem tudta elképzelni, hogy idegenekkel éljen együtt a kollégiumban. Én meg próbáltam rábeszélni.* Mint utóbb kiderült, nem is kellett volna, mert felvették az elsőnek megjelölt helyre - mégis elköltözött, mert a szerencse folytán úgy alakult, hogy van hová. És úgy volt, hogy a legjobb barátnőjével költözik - akit viszont végül a szülei nem engedtek el (nem tudtak volna pénzzel támogatni) - viszont V. elköltözésének is az volt a feltétele, hogy van fizetős lakótársa, mert a mi pénzügyi lehetőségeink is erősen korlátosak. Szóval, muszáj volt keresnie egy idegen lakótársat. Három hete laknak együtt, és mostanra Esztivel kábé mindent tudnak egymásról. Mindent is. Ami döbbenet - de biztosan sokaknak volt már hasonló élménye, hogy az ember ugyanúgy bele tud zúgni egy barátságba, mint egy szerelembe. Szóval, V. mesélte, hogy Esztivel milyen szuper minden - mire én azt találtam válaszolni: látod, a kollégiumban ezer meg ezer Esztivel lehetnél együtt minden nap! - de én is tudom, hogy akkora kollégiumok tán csak Kínában léteznek (vagy ott sem).

* nevezetesen és nagyon konkrétan Pécs mellett kampányoltam, mert sajnálom, hogy én sosem éltem Pécsett (bár jártam Pécsre több szakra is), de már csak levelezőkre, ezért időnként kellett ugyan ott aludni, de nagyon keveset ahhoz képest, hogy imádom Pécset.

Pipa

Leadtam a szakdolgozati témabejelentőt, a felkért konzulens elfogadta a témavezetést, már csak meg kell valósítani.

Alvás

két (vékony) pamutnadrág (egy szűkebb és egy bő), póló, pulóver, mellény, sál, zokni, paplan, takaró

csak reggel fázom, amikor felkelek

majd fogunk fűteni - kérdezem, mondja

ha muszáj - mondja A.

a jövő héttől jön a meleg

aztán azt mondja, végül is mindegy

bekapcsolhatja, ha akarom

á, ha jön a meleg, mondom, akkor nem kell

kibírom, mások is bírják

én úgy emlékszem, májusban is fűtöttünk még

mert hideg volt, most is hideg van

csak nyáron van kurva meleg, az húzza fel az átlagot

az a három hónap száraz hőség

aztán kilenc hónapnyi szürke és nedves didergés