Mint rendesen, szerettem volna ma is néhány órát elcseszni az időmből a számítógép előtt üldögéléssel. Ámde a józan macska valami hetedik érzékkel megérezte, hogy mire készülök, és úgy döntött, hogy csak a testén keresztül ronthatok saját életemen. Mit volt mit tennem? Vasárnap délelőtt 10 órára már kétszer kipakoltam a mosógépet, a ruhákat felteregettem, beraktam a következő adagot, ami szintén mindjárt lejár, ki- és bepakoltam a mosogatógépet, hamarosan kész az ebéd, és hatalmas mennyiségű kimchi is készül.
Mindez nem jöhetett volna létre a székemben alvó macska hosszú, kitartó horkolása támogatása nélkül:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése