Napok óta hiszem azt, hogy holnap csütörtök lesz - mondjuk ez a tévhit ma végre rendeződni látszik - és másokon is számonkérem ezt a tévhitet (holnap találkozunk - de hát csütörtökről volt szó - holnap még nem csütörtök lesz? - nem, hétfő - ja! Így kezdődött, aztán így is folytatódott) Viszont mindig az utolsó pillanatokban kapom ki a hűtőből a húst, bakker, ez ötödikéig jó - de azt hittem, még csak másodika van - nem, negyedike (ötödike, hatodika, stb) van - és akkor hiperventillációba kezdek és este tízkor berakok egy (mint később kiderül) agyonfűszerezett* csirkét a sütőbe, amit Á. éjjel elzár, aztán reggel, amikor újranyitom, még meleg, úgyhogy én is sütök rajta egy keveset (már puha, csak a bőre nem ropog, hát hadd ropogjon, szemünk éhtől ne kopogjon)
Az a hiánybetegségem van, hogy A. egy hete elutazott Berlinbe, ahonnan csütörtökön jön haza (nagyon remélem, egészségesen és nem covidosan, bár a kollégái nagy része covidos lett, ezért is szeretem a nemzetközi konferenciákat, mert adnak-vesznek, amit csak lehet) - és bár van jó is az elutazásokban, mert például sokkal hatékonyabb vagyok házimunkában, horribile dictu, reggelente hamarabb végzek házimunkát, mint ahogy az első kávémat megiszom - több időm van rá, nem veszik el az időt holmi összebújások, sem arra várás, hogy majd valaki megcsinálja, mert ketten vagyunk itthon Á.-val (vasárnap V. is hazajött, hogy minőségi időt töltsünk együtt** és hogy segítsen - ennek jegyében aludt vagy négy órát a nagyszobában a kanapén, mint egy igazi vendég, és mire felébredt, én vagy hatféle élelmiszert csomagoltam a kis batyujába, majd hazaszállítottam batyustul)
A hajnali négy fok, amire ébredek (még jó, hogy nem tudom, éjjel mit művelt az időjárás), kissé visszaveti a lendületemet, de már egészen jól hozzászoktam, hogy többrétegű holmikat viselek, pedig amúgy eléggé megvisel, hogy a mezítlábas szandálomból rögtön a bundás bakancsomba kellett átugranom.
* agyonfószerezett - mondjuk a magyarparlament nagyon agyon van fószerezve agyavesztett magyaremberrel
** ez az ő igénye, én beérném sima idővel is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése