Az egész napot a kórházban töltötte étlen-szomjan egyedül. Altatták, vizsgálták - mert a jobb szeme úgy bedagadt és becsipásodott, hogy hiába kamilláztam, nem látott ki rajta. Délután mentem érte, már ébredezett - azt mondták, még egy-másfél óra hosszat kissé kába lesz, étvágytalan és nyugodt. Most érdemes az első kör szemcseppet és kenőcsöt beadni neki. Amint kiléptem vele a kórház kapuján, sivítozni kezdett, méltatlankodva, fájdalmasan, mérgesen - és abba sem hagyta, míg ki nem engedtem itthon a kis ketrecből. A gallért nem veheti le magáról, mert biztosan fáj a szeme - sérült a szaruhártya, de szerencsére fertőzésmentes. Amikor kiszabadult, megivott vagy két deci tejet (tudom, nem szabad - de ő csak a tejet szereti, a vizet nem), evett is valamennyit, aztán felmászott az ágyamba, ott alszik.
Csepegtetési rend: egy szemcsepp napi kétszer
egy szemcsepp és egy kenőcs napi hatszor
minden cseppentés és kenés közt öt-öt perc szünettel - ugye, érzitek ti is, hogy ehhez már betegállományba kéne mennem?
Holnap kontroll, aztán ha meggyógyult, fogászat - igen, jól olvastátok. Mert fogköve van és lehet, hogy egy fogát ki is kell húzni. Elég drága ez a macska!
