2019. július 21., vasárnap

Minden jó, ha a vége jó

sajnos ez a mondatocska nem tér ki arra a sajnálatos esetre, ha történetesen épp nem jó a vége valaminek... dühös, csalódott, szomorú nap volt (napok lesznek)

a baracklekvárok végül üvegbe záródtak, tizenkettő lett belőle (nem épp egy tucat, mert különbözőek) - valahogy ezzel kihúzzuk majd jövő nyárig

a születésnapokkal tarkított ebéd lezajlott:
zöldbableves idei babból (1670 Ft/kg)
marhapörkölt (római köménnyel csináltam, szinte más fűszerek* nélkül - isteni lett)
galuska (bolti - de nem árultam el)
uborkasaláta (a szomszéd** uborkájából)
Ferdinánd- a sütemény
kávé, ízlés szerint****


* a só nem fűszer, pirospaprika van még benne és kész
** épp válnak***, ezért hagynak a kertben rothadni mindent - igyekszem elkérni, még mielőtt
*** van, akinek a vasárnapi flexelés a gyógyír... miután elkértem a terményeit, nem mertem szólni, pedig olyan hangja volt, mintha fél méteren belül szállt volna fel-le egy repülő... úgy százszor
**** ristretto

1 megjegyzés: