hülyehétfő (váratlan kis epizód)

Dolgozom, mint a gép. Mivel előtte hőgutát kaptam (majd megírom azt is), elég nyögvenyelősen megy a dolog - de azért csak írok, írok rendületlenül. Egyszer csak megpittyen a gép - üzenet:

A.:  bejött a lakásba egy kutya
én: ?
A.:  olyan mint Csufi, de nem tudom az volt-e
én:  ???? a lakásba???
A.:  beleevett a konyhában a macskakajába, aztán kiment, a csontokat ropogtatta, aztán nagy nehezen kicsaltam az utcára és kizártam
én: de hol jutott be a kertbe?
A.:  ???
én:  nagyon bátor vagy, hogy így elbántál a gonosz betörővel!!! :) meglepődtél? :D
A:  igen!
én:  ez de durva!

hétvégi nagyonciki sorozat/1.

A sorrend nem időrendi. Ez tegnap történt. Vagy tegnap is.

Vonattal jöttem (tehát) Budapestig, majd átbékávézva a teljes városon haza. Iszonyú meleg volt, szinte kibírhatatlanul meleg volt (szinte nélkül majd a mai sztoriban fog szerepelni), aszfaltlágyítóan meleg volt, afrikai sivatagi meleg volt, kurva meleg volt. Vékony, lenge hosszúnadrág volt rajtam, meg ujjatlan top, meg egy irdatlan hátizsák. Vagy inkább csak nagyobb is, nehezebb is, mint amekkorát hurcolni kívántam volna. Azért hazahurcoltam.

Otthon köszöntöttem a családot, ledobtam a hátizsákot, majd hátat fordítva a családnak, kotorászni kezdtem belőle valamit. Mire A. így szólt:

A.: el van szakadva a nadrágod!
én: jaj! a kedvenc nadrágom! jaj, beleakadtam valamibe?
A.: öööö.... nem hiszem...
én: hát? hol? hogy?
A.: hát, az egész
én: ezt hogy érted????

de még mielőtt A. elmondta volna, hogy hogy érti és hogy hol és mettől meddig szakadt el a nadrágom, már le is vettem. Hát, a derekától volt végigrepedve (varrás mellett, de az anyag vásott el) - nagyon durván, egészen végig a lábam közéig.

én: hú, ez nagyon ciki! a fél város látta, hogy milyen bugyi van rajtam! és persze totál más, mint a nadrág, nagyon rikítóan, feltűnően más. Atyaég! hát hányan röhögtek rajtam hazafelé? de mikor szakadhatott el? a taxiban? vagy amikor a buszra másztam fel? vagy amikor a vonatra? jaj, de ciki, de ciki, jaj, ez szörnyű... így végigjönni a városon, hát, ez nagyon ciki, remélem, inkább az út végén szakadt el, mint az elején...

V.: nem, már így mentél el benne pénteken!
én: mi van????
V.: én már láttam a fregolin is, hogy szakadt
én: már a fregolin?
V.: igen, láttam (kicsit büszkén mondja, mint legjobb megfigyelő)
én: és hagytál benne elmenni? atyaég! oda-vissza át a városon? ez komoly?????
V.: hát, azt hittem, tudod

viselkedéskutatók figyelmébe (alapkutatás)

Á.: macska, menj már odébb! hallod? húzd már el a fejed! nem látod, hogy még nincs kész? egyszerűen nem értem, hogy ez a macska miért nem bírja megtanulni, hogy türelemmel kivárja, míg a tányérjába rakom az ételt! nézd, most is leöntöttem a fülét! fújj, de ragacsos lettél! macska! nem bírsz fél percet várni? miért nem jegyzi meg, hogy amikor elővesszük az ételét, akkor még kibontjuk, aztán beöntjük a tányérjába, és csak azután kezdjen enni? mindig így van, mégsem jegyzi meg! neki is könnyebb lenne, ha nem lökdösnénk el közben, vagy nem lenne a feje búbja is maszatos! buta macska!

én: én meg azt nem értem, hogy miért a földön, az orra előtt próbálod megtölteni a tányérját. miért nem tudod megjegyezni, hogy ha nem emeled fel a tányért, akkor nem tudsz neki rendesen enni adni, mert kilöki a kezedből, csupa ragacs lesz ő is meg te is. és mindig így van, mégsem jegyzed meg! pedig neked is könnyebb lenne, ha nem lökdösne közben a fejével!

 A.: én meg azt nem értem, hogy miért mondod el neki ezt minden alkalommal, ha láthatóan a füle botját sem mozgatja! ha látod, hogy enni adni készül a macskának, gyorsan távozz a konyhából! neked is könnyebb lenne, ha nem mondanád el ezt minden alkalommal tök feleslegesen!

Időnként rájuk szorulunk

A.: V.! gyere! segíts nekem egy kicsit!
V.: de mit kell segíteni?
A.: fel kell ismerni egy gyereket

szavak

csókszilánk
csempeszélcsend
harkálymaraton
szakállépítész
borsmentalakodalom
haragtépkedés
gallérfájdalom
muskétavirágzás
ballonremete
tégelynyugalom
hangárriadó
borbélytövis
malomvelő
kaportavasz
kandaláberkiáltvány
körteremkedés
hottentottazaj
beszédszámítás
panasztrombita
embertilalom
heringautomata

Összeszorított combokkal vergődni a jobban teljesítő ország falanszterében - avagy kesergés afelett, hogy nem vagyok robot

Mert nem vagyok.
A hőmérsékletem nagyjából állandóra van állítva, de a folyadékigényem függ a külső környezettől is. Ma a külső környezetem azt diktálta (végrehajtásban meg állati jó vagyok), hogy igyak, igyak, vedeljek. Kelenföldig elfogyott egy liter víz, de már itthon is ittam előtte. Persze, pisiltem is. Aztán elértem Kelenföldre (ezúttal nem álom, vérvalóság) és úgy gondoltam, míg várok (lányra, vonatra), addig pisilek. Naiv csibe. Aztán újra iszom. De addig egy kortyot sem. Végigsétáltam az egyik irányba ( eteletér) - vécé nincs. Másik irány (őrmező) - vécé nincs. Békávé csúcspont van. Megkérdeztem, merre találok mosdót. Talán ha robot lennék, kevesebb megrökönyödéssel bámultak volna meg. Milyen mosdót? Itt csak szolgálati helyiségek vannak. Igen, nekünk van mosdónk, de az szolgálati mosdó. Én meg ugye csak munkába mentem, az nem ér fel a szolgálattal. Úgy tudták, a másik oldalon fent, az eteletéren, a volánpályáudvaron talán van, nézzem meg, nyitva van-e. Mert úgy tudták, nincs mindig nyitva.  Mindegy is, nem néztem meg, nem terveztem húsz percnél többet az állomáson tölteni, az meg erősen lejáróban volt. Basszus, itt eus pénzből összegányoltak egy teljesen logikátlan és félkész létesítményt, a legcsekélyebb élő emberre szabott szolgáltatások nélkül. Vissza a vágányokhoz, vonat kiírva, lány jön. Kávéval kínál - na, azt nem, egy csepp folyadék sem fér már belém, holott izzadok mint a ló és szomjazom. Megjött a vonat. Másik vágányra, mint azt a kiírás jelezte (csak mondom: pont így szokott lenni máskor is). Másfél óra múlva jutottam mosdóhoz (máshol, persze és persze vonaton nem próbálkozom)

Az élet szép részéhez: pipacsmezők, bodzaillat, lila hagymamezők, hársillat, nyár van, nyár.

Így lesznek a csodabogarak (vagy az alienek?)

Ettől híztunk a héten

Gasztrorovatom következik - mert a hétvégén annyiféle valamit főztem és sütöttem V. szülinapja és az azzal járó rokonlátogatások miatt, hogy kitenne egy kisebb étlapnyit.

Volt (a nálunk amúgy is tápláló levegőn túl) tehát:

csirke (ál)kínai édes-savanyú mártással, vadrizzsel
gombás-tejfölös sertéstokány tésztával
húsos-kapros káposzta (anyukám hozta, saját kaprából)
rántott hús zöldsalátával és petrezselymes krumplival
rántott gomba hirtelen ötletből fakadóan
hideg, tejszínes meggyleves
lazac párolt zöldségekkel
szusi wasabival, szósszal és szusigyömbérrel (tesóm csinálta)
cseresznye (anyukám hozta)
sonkás-sajtos melegszendvics (mert reggelire inkább csak Á. kért álkínait rizzsel)
párolt és nyers spárga

 valamint:

karamelltorta 12 gyertyával - különösebb dicsekvés nélkül: ebben profivá érleltem magam
aszalt szilvás csokitorta (krém nélkül, mandulaszórással)
máktorta kókuszkrémmel

görög mazsolabor
villányi rozé
szénsavas és mentes vizek

A "Gonosz állatok a kertben" sorozat legújabb epizódja

A csiga. Az éti csiga. Méltó nevén a zabacsiga.

Inkább adnék nekik tejet, vajat, de ezeknek az átokfajzatoknak csak az a néhány szál friss kapor kellett. De az tövig. Mind megették. A hatalmas cserépből - ahová azért ültettem őket, hogy nehogy a csigák lelegeljék. Szomorú, beteljesületlen szerelem: a kaprom és én. Oh, my dill!

A nagymama küldeménye

Ezt a nagymama küldi neked - nyomott a kezembe Á. egy kis szögletes, áttetsző műanyag dobozt, mielőtt elindult volna a döntőre. És ez mi? - kérdeztem meghökkenve. A doboz falán átsejlő beltartalom korántsem tűnt bizalomgerjesztőnek, így nem nyúltam utána. Cseresznye, a tiétek - mondta Á. Mikor volt itt a nagymama? - csodálkoztam (mert anyukámnak ugyan valóban szokása, hogy meglepetésszerűen beállít különféle dolgokkal, de az elmúlt napokban naponta többször is beszéltünk és nem említette, hogy járt volna nálunk... bár nem is mindig szokta említeni, van, hogy hetek múlva kerül elő egy-egy gyanús csomag a hűtőszekrényből vagy máshonnan - amit meglepetésként dugott oda, hogy örüljünk. Néhány hét elteltével ez ritkán van így - de nem lehet lebeszélni arról, hogy titkos kis ajándékokkal próbáljon mg örömöt okozni nekünk. Ha megtaláljuk időben, akkor egyébként valóban szoktunk örülni... csak hát ebben túl komoly szerepet kap a véletlenfaktor) Szóval, mikor volt itt a nagymama? - kérdeztem. Nem volt itt, akkor adta, amikor elmentünk gyrosozni. Erre viszont keddenként szokott sor kerülni, gyors fejszámolás, az minimum három napja volt - így különösebb pozitív várakozások nélkül kinyitottam ki a dobozt. Jól tettem, csalódtam volna, ha gömbölyű, hamvas gyümölcsöket várok. Volt benne (eredetileg láthatóan gondosan a sarokba gyűjtve) tíz-húsz mag, meg néhány elszabadult példány a gyümölcsök közt. Gyümölcs gyanánt pedig vagy harminc szem cseresznye, egy része erősen rothadásnak indult, másik része még nem - de azok sem ébresztették fel bennem a vágyat az azonnali cseresznyekóstolásra. Na, én megyek is - mondta Á., nem akarom lekésni a versenyt. Ebben a dologban egyetértettünk.