Á.: macska, menj már odébb! hallod? húzd már el a fejed! nem látod, hogy még nincs kész? egyszerűen nem értem, hogy ez a macska miért nem bírja megtanulni, hogy türelemmel kivárja, míg a tányérjába rakom az ételt! nézd, most is leöntöttem a fülét! fújj, de ragacsos lettél! macska! nem bírsz fél percet várni? miért nem jegyzi meg, hogy amikor elővesszük az ételét, akkor még kibontjuk, aztán beöntjük a tányérjába, és csak azután kezdjen enni? mindig így van, mégsem jegyzi meg! neki is könnyebb lenne, ha nem lökdösnénk el közben, vagy nem lenne a feje búbja is maszatos! buta macska!
én: én meg azt nem értem, hogy miért a földön, az orra előtt próbálod megtölteni a tányérját. miért nem tudod megjegyezni, hogy ha nem emeled fel a tányért, akkor nem tudsz neki rendesen enni adni, mert kilöki a kezedből, csupa ragacs lesz ő is meg te is. és mindig így van, mégsem jegyzed meg! pedig neked is könnyebb lenne, ha nem lökdösne közben a fejével!
A.: én meg azt nem értem, hogy miért mondod el neki ezt minden alkalommal, ha láthatóan a füle botját sem mozgatja! ha látod, hogy enni adni készül a macskának, gyorsan távozz a konyhából! neked is könnyebb lenne, ha nem mondanád el ezt minden alkalommal tök feleslegesen!
Családi idill:)
VálaszTörlés