A nagymama küldeménye

Ezt a nagymama küldi neked - nyomott a kezembe Á. egy kis szögletes, áttetsző műanyag dobozt, mielőtt elindult volna a döntőre. És ez mi? - kérdeztem meghökkenve. A doboz falán átsejlő beltartalom korántsem tűnt bizalomgerjesztőnek, így nem nyúltam utána. Cseresznye, a tiétek - mondta Á. Mikor volt itt a nagymama? - csodálkoztam (mert anyukámnak ugyan valóban szokása, hogy meglepetésszerűen beállít különféle dolgokkal, de az elmúlt napokban naponta többször is beszéltünk és nem említette, hogy járt volna nálunk... bár nem is mindig szokta említeni, van, hogy hetek múlva kerül elő egy-egy gyanús csomag a hűtőszekrényből vagy máshonnan - amit meglepetésként dugott oda, hogy örüljünk. Néhány hét elteltével ez ritkán van így - de nem lehet lebeszélni arról, hogy titkos kis ajándékokkal próbáljon mg örömöt okozni nekünk. Ha megtaláljuk időben, akkor egyébként valóban szoktunk örülni... csak hát ebben túl komoly szerepet kap a véletlenfaktor) Szóval, mikor volt itt a nagymama? - kérdeztem. Nem volt itt, akkor adta, amikor elmentünk gyrosozni. Erre viszont keddenként szokott sor kerülni, gyors fejszámolás, az minimum három napja volt - így különösebb pozitív várakozások nélkül kinyitottam ki a dobozt. Jól tettem, csalódtam volna, ha gömbölyű, hamvas gyümölcsöket várok. Volt benne (eredetileg láthatóan gondosan a sarokba gyűjtve) tíz-húsz mag, meg néhány elszabadult példány a gyümölcsök közt. Gyümölcs gyanánt pedig vagy harminc szem cseresznye, egy része erősen rothadásnak indult, másik része még nem - de azok sem ébresztették fel bennem a vágyat az azonnali cseresznyekóstolásra. Na, én megyek is - mondta Á., nem akarom lekésni a versenyt. Ebben a dologban egyetértettünk.