Ma csak a fogam fáj

nem valamire, hanem mindentől. Már Krakkó előtt elkezdett fájni, de Krakkót nem mondhattam le. Aztán az orvos nem vette fel a telefont, aztán írtam neki, kiderült, hogy szabadságon van. Havi két hetet egyébként. Elmentem röntgenekre. És bejelentkeztem a rendelőben dolgozó másik dokihoz. Múlt szerdán. Holnaputánra. Egy doboz Nurofen forterapidatyaisten már elfogyott. Nem akarok túl gusztustalan lenni, de - oké, az ínyem is fel van dagadva. Váááááárom a szerdát. Nagyon. Közben ma olyan hasznosakat dolgoztam! Kár, hogy ezekről nem írhatok soha. Szép kis munkáim voltak ma, fő és mellékszeretplőként állásban egyaránt. Jónak lenni jó, profinak lenni pláne jó - és időnként megcsap a profizmus jóleső szele. Aztán rögtön tudom, mit lehetne még jobban csinálni, szóval nyugi, nem kap el a gépszíj, hogy a mennyekbe repítsen. Ma pedig korán fekszem le, 23.00 előtt.