Beugrottam a Spárba, ahol örömmel láttam, hogy leárazták a kedvenc jégkrémemet (Anjuna, eper-mangó), ami után nyáron többnyire csak csorgatom a nyálam, mert túl drága ahhoz, hogy megvegyem. Leárazva is túl drága persze - de megvettem. Vettem még pomelót, szvítit (sweeti - édes grapefruit), meg bio banánt (mert sokkal olcsóbb volt, mint a nem bio), meg egy karácsonyi asztalterítőt, meg brokkolit, krumplit, cirkuszt, kenyeret. Hazajöttem, nekiálltam adminisztratív eszközökkel (is) bizonyítani, hogy munkával töltöm a napjaimat - aztán eszembe jutott, hogy a kenyeret nem tettem ki a zacskóból és én nem szeretem zacskóízűen, gumírozott állaggal, úgyhogy leslattyogtam a konyhába, hogy áttegyem textilzsákba. Na, akkor találtam meg a baromi drága jégkrémemet fél deciliter ivólévé olvadva. Kikanalaztam, finom volt - na, de na.
Ezt csak úgy láttam jártomban-keltemben, november végén.
😥🍧
VálaszTörlésA fagyitól legalább nem fájdulhatott meg a torkod :).
VálaszTörlésA szokatlanul csípős hideg idő ellenére oly' sok szép rózsa van a kertekben, én is csak csodáltam őket.
rhumel
épp ezért nem ettem meg hazafelé, mert nem akartam torkot fájdítani - na de szívet sem :D
TörlésEsküszöm,´érzem az illatát! :)
VálaszTörlés