A ködös novemberi napok dicsérete

Imádom, hogy nem kell menni sehová. Nem hív a ragyogó nap, a langymeleg, a szikrázó hó - bár nekem tetszik a köd is - és végre nem kell menni sehová. Évek* óta próbálok rendet rakni a szobámban, most újra nekirugaszkodom. Tegnap podcastokat hallgattam és alkottam (semmi extra, rá lehet fogni a karácsonyi lázra), ma reggel megnéztem egy filmet, és most késznek érzem magam már muszáj a rendrakással foglalkozni. Nem áltatom magam azzal, hogy valaha is ma készen lesz, de talán fel tudom szabadítani** a gyaloglógépemet. Tegnap megfőztem minden***t is (jajbasszus, kiolvasztottam egy csirkemellet és azt nem) - szóval, ma nem kéne főzni (de az ostoba csirkemell miatt kell mégis)

* évek óta - úgy értem, tényleg évek óta - rémesen rendetlen vagyok (de vágyom az élhető kupira - ez ugyanis sajnos már élhetetlen)

** ruhák, törülközők, kréták, gyöngyök, vásznak, papírok, gyaloglócipő - meg még ki tudja, mi minden halmozódik rajta hogy ne tudjam használni ezért nem tudom használni

*** tegnap muszaka volt, van készen húsleves, pörkölt, sárgaborsó főzelék, főtt zöldség a franciasalátához és párolt gomba (meg a nyomorult felolvasztott csirkemell - a francba)

(Most komolyan, ilyen marhaságokkal töltöm a drága aligvan időmet? Az a helyzet, hogy igen - és még legalább egy hétig elmolyolgatnék ehhez hasonló (látszólag) semmire sem jó baromságokkal - egyszerűen nagyon jólesik csak arra figyelni, hogy ne szúrjam meg az ujjamat, színeket válogassak. Amúgy majd karácsonyi csomagkísérő karácsonyfadísz lesz belőlük - de nem a végeredmény célja izgat, hanem a folyamat, ugyanúgy, mint a festésnél. Nem görcsölök azon, hogy nem vagyok nagy festő vagy képzőművész, örülök, hogy nem kell eredményorientáltnak lennem, ha a végén nem tetszik, legfeljebb kidobom - na és?)

P.S.: ha valakinek az jut eszébe, hogy mit nyavalygok folyton, most kéne szakdolgozatot írnom és vizsgákra készülnöm, meg intenzíven testmozognom, annak igaza van - de azokhoz évek óta nincs erőm.