a kép a szobámban - de nekem annyi nehezen kategorizálható, sehova vagy sok helyre is beillő tárgyam van, ráadásul folyton folyvást használom is őket itt-ott - szóval, látszatra már egész jó, de a neheze most kezdődik. Most kezdődne, ha holnap itthon maradhatnék pakolászni (meg még a héten, meg a jövő héten) - mert így, mire legközelebb ráérek majd, megint előbb a kupit kell kezelnem, aztán jöhet az apraja. Az mindenesetre sokat segített, hogy a csirkemellet Á.-ra bíztam, aki isteni brassóit készített belőle. Á. nem tapasztalati úton főz (sőt, a tapasztalataimat megvetően félresöpri), hanem szakácskönyvből, borzasztóan betartva a lépéseket és az eljárásokat, a fűszerezést - meg úgy általában mindent. Így történt, hogy egy kiló csirkemellhez két kiló krumplit vágott fel és sütött meg, amire én azt mondtam, hogy keddig sem fog elfogyni. Nos, egyetlen adag van még, amit Á. holnap magával visz. Szóval az, hogy én fél kiló krumplival megelégedtem volna (és úgy gondoltam, a csirkéből is jócskán marad majd), cáfolatot nyert, ezentúl is esküszik a receptek pontos betartására. Holnap ultrahosszú napom lesz, mert este színházba megyünk A.-val (Á. szülinapjára szerettem volna, aki felháborodottan utasította vissza, hogy pont a születésnapját kelljen egy színházban tölteni*, így aztán én kaptam az első szülésem napjára és kettesben megyünk)
* menjetek nyugodtan hárman - mondta - én majd itthon megvárlak - de azt mondtad, szeretsz színházba menni - hökkentem meg - máskor elmehetek, ha muszáj - vonogatta a vállát - de pont a születésnapomon inkább nem mennék
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése